TÉL A TAVASZBAN
ÁRVIZEK

SZACSKY MIHÁLY

PALATINUS

 

Környezeti és klímakatasztrófák 2012-2013:

A Palatinus Társaság a klíma, az ökológiai és a környezeti globális változásokat folyamatosan nyomon követi, és ahol arra lehetőség van ott helyszíni méréseket is folytat. A vizsgálatotokat többnyire csak nemzetközi összefogással lehet megvalósítani.

A 2012. év végén tapasztalható volt, hogy a klímaváltozáshoz köthetően a Föld szinte minden pontján szélsőséges időjárási tényezők alakultak ki. Lehetőség volt arra, hogy egy Palatinus tagunk, Molnár Róbert 2012. októberében méréseket végezzen Izlandon, Megfigyeléseket tegyen Grönlandon és elemző méréseket végezzen az Egyesült Államokban a Sziklás Hegységben.

A megfigyelések és az adatok feldolgozását követően összefüggéseket lehetett felfedezni a globális klímaváltozás és az Egyesült Államokat sújtó téli időjárás között.

Európa és – főleg Skandinávia – esetében a Golf áramlatot meghatározó klimatikus tényezőként kell kezelni. Számos tanulmányt olvashatunk arról, hogy a Golf áramlás változása esetében milyen szélsőséges időjárási tényezők alakulhatnak ki. A globális felmelegedés egyik aggasztó jelensége, hogy a sarkkörök közelében a jég olvadása felgyorsíthatja a globális klímaváltozást. Említhetnénk Izland és Grönland gleccsereinek rohamos olvadását. Ez a klímaváltozás súlyos ökológiai katasztrófákat is előre jelez.

Folyamatosan érkeztek a hírek, hogy Skandináviában, Norvégiában Lillahammer és Trontheim körzetében, valamint Svédországban Örebro, Arvika térségeiben novembertől sok hó esett és a levegő hőmérséklete alacsony volt.

Ebben a térségben még május első hetében is – 5-15 ºC körüli hőmérséklet volt. Május második felében hirtelen változott az időjárás és szinte 24 óra leforgása alatt + 20-25 ºC-re emelkedett a levegő hőmérséklete. Már önmagában ez a tény is a télen leesett nagymennyiségű hó erős olvadását indított volna el. A hirtelen jött levegő felmelegedését nagymennyiségű csapadék is kísérte. Ez a két tényező olyan mértékű árvizeket okozott, amelyek korábban nem voltak jellemzőek erre a térségre.

Európa 2012-2013-ban, a téli időszakban:

  • A megfigyelések alapján arra a következtetésre lehetett jutni, hogy az évszakokat és azok időjárási tényezőit még csak közelítőleg sem lehet becsülni. A XX. Század közepétől pontos felmérések készülnek arról, hogy az Alpok gleccserei milyen ütemben húzódnak vissza. Egyes becslések alapján az sem zárható ki, hogy néhány évtized múlva a nyári időszakokban az Alpok hegycsúcsain nem lesz hó. Ez minden környezeti változásokkal foglalkozó kutatót aggodalommal tölt el. Az Alpok hó-helyzete szinte fél Európa vízkészleteinek tározója a vízgyűjtő területeken.

  • A Duna felvízi szakaszának és az ehhez tartozó vízgyűjtő területek is függnek az évi összes csapadék mennyiségtő, a levegő hőmérsékletétől és attól, hogy az éves csapadékmennyiség milyen egyenletesen, vagy milyen rövid idő alatt zúdul le. Visszatérve a Skandináv példára: 2013-ban 24-26 mm volt a csapadék átlagos mennyisége, márciusban ez 32-49 mm-re emelkedett, áprilisban volt egy kis visszaesés, de május 19.-én, amikor az átlaghőmérséklet 20,9 °C –ra emelkedett, akkor a csapadék szintje 110 mm re nőtt.

  • A Norvég jelenség egy kis idő-eltolódással az Alpok térségében is megjelent.

  • A nagymennyiségű hó, ami egész télen esett, a váratlan márciusi havazások, a levegő hőmérséklet hirtelen emelkedése és azt ezt követő nagymennyiségű eső előre vetítette az áradásokat.

  • Nem tervezett módon kellett elkezdeni a helyszíni méréseket (Ausztria, Svájc) márciusban. A klimatikus változás eredményezte áradások valószínűsíthetőn június végéig éreztetik a hatásukat.

  • Az árhullám levonulását követően a meleg hatására nőhet a fertőzésveszély és szinte mindenhol elszaporodhatnak a vérszívók, elsősorban a szúnyogok. Jelenleg közép Svédország területén a szúnyogok elszaporodása a szokásosnál is nagyobb mértékben jelentkezett. Tudható, hogy a Duna vonalában is számíthatunk szúnyoginvázióra, az árhullám levonulását követően. Ezért hazánkban több helyen megelőzés céljából permetezéssel védekeznek.

  • Mi várható? A közvetlen katasztrófa-helyzet felszámolását követően a másodlagos hatásokra kellene felkészülni. Két fontos kiemelést fontos megemlíteni, mezőgazdaság és élelmiszertermelés, valamit a Dunai vízszint várható nyári alakulása.

Miért fontosak a megelőző mérések és elemzések:

Nem telik el úgy egy év, hogy környezetünkben, vagy Földünkön ne következnének be megrázó, tragikus környezeti, vagy ipari katasztrófák. A hazánkban történt vörösiszap-katasztrófa okán is számos kérdést lehet feltenni. Napjainkban a tavaszi tél, vagy az árvizek okoznak katasztrófa-helyzeteket. A legtöbbször hallható felvetések és kérdések: az ilyen jellegű katasztrófákra milyen módon lehet felkészülni? A felkészülés alapfeltétele, hogy prognózisok és monitorozások révén gyűjtött információk alapján, viszonylagos pontossággal egy esetlegesen bekövetkező katasztrófa helyszínét és annak várható idejét előre meg lehessen becsülni.

Ismert több olyan vizsgálati és monitorozási rendszer, amelyeket már hosszú ideje rendszeresítettek. Említhetnénk a földrengés-előrejelző monitoring hálózatot, vagy például az Egyesület Államokban a hurrikán előrejelzések rendszerét, amelyek jól és megbízhatóan működnek. Természetesen ezek csak egyfajta katasztrófa bekövetkezésének előrejelzését képesek elvégezni.

A fent említett és kiragadott példák a természeti katasztrófákra vonatkoznak. Az elmúlt napokban adták hírül, hogy Földünkön, mostantól 7 milliárd Ember él. Ezt több tudományterület szakértői is aggodalommal fogadták. A geográfusok, az etnológusok, az ökológusok és sorolhatnánk sokáig azokat a szakembereket, akik kutatási területeiknek megfelelően, már korábban előre jelezték, hogy a jövőbeni túlnépesedés egyre növekvő gondot fog okozni. A demográfiai robbanás veszélyeire talán elsőként a Római Klub hívta fel a figyelmet a „Növekedés határai” című, 1972-ben írt tanulmányában.

Felvetődik a kérdés, hogy a népesség növekedése és a nem természeti katasztrófák között milyen párhuzamot tudunk vonni. A válasz nagyon egyszerű és természetesen kézenfekvő.

Minél több ember él a földön, annál több anyagi javat kell előállítani, ami egyre növekvő nyersanyag kitermelést von maga után. A folyamat állomásaihoz tartozik értelemszerűen a nyersanyagok megmunkálása, valamint a megmunkálást és a felhasználást követően keletkező hulladékok kezelésének kérdése is. Ezzel az egyszerű levezetéssel is értelmezhetjük például a kolontári Vörös iszap katasztrófát.

Néhány következtetés:

  • A bekövetkezett nem természeti katasztrófák utóértelmezésében mindig fellelhető az a kitétel, hogy „erre senki nem számított”. Az események után való kullogás és a bekövetkezett kármentesítés összetett és nehéz feladatait nagyban meg lehetne könnyíteni, ha valamilyen, akár minimális elő-felkészülést el lehetne végezni. A kérdéskört tovább elemezve bonyolult összefüggések kerülnek előtérbe és nem lehet leegyszerűsíteni csak természeti, vagy ipari katasztrófákra. Egymásra ható folyamatokról van szó. A mexikói olajfúró torony katasztrófája súlyosan károsította a tenger ökoszisztémáját, tehát az ipari katasztrófa hatott a környezetre.

  • A fukusimai földrengés, mint természeti katasztrófa viszont hatott az épített energetikai ellátó rendszerre, azaz az atomerőműre. A megítélés ez utóbbiban nagyon meglepő, mert napjainkban, a köztudatban ez a katasztrófa már csak, mint atomerőmű baleset maradt meg. A kolontári, hazánk minden idők legnagyobb ipari katasztrófája is ezt az utószemléletet példázza, igaz fordítva. Ennek megfelelően csak az ipari katasztrófaelemzések maradtak meg, míg a környezeti hatásokat úgy kezelik, hogy a természet a tájsebeket „begyógyította”.

  • A rövid bevezető elemzés alapján az is egyértelműsíthető és valószínűsíthető, hogy a jövőben a katasztrófák száma növekedhet.

A 2013. év:

A 2013. év kezdetekor a Palatinus Társaság, a Pannon Palatinus József Nádor Közhasznú Alapítvány, a Műegyetemi Természet és Sporttudományi Közhasznú Egyesület, valamint a svájci IC-Product AG és a Human Science-Tech GmbH az elmúlt évek adatgyűjtéseinek alapján vélelmezte, hogy a 2013. évben a természeti jellegű katasztrófák száma emelkedhet.

Leszámítva azokat a természeti jelenségeket, amelyek felett az ember felügyeletet nem gyakorolhat, valószínűsíthető volt (tér és idő elemzéses módszerekkel), hogy az elmúlt évtizedek, esetleg századok alatti visszafordíthatatlan és nem megújuló emberi cselekedek hatására a lokális természeti katasztrófa jelenségek globálissá válnak.

A 2012. év utolsó negyedévében tapasztalható klimatikus és környezeti változások, bizonyították a feltételezés megalapozottságát. Mint mindig előrejelzéseinket, folyamat elemzéseinket és jövőkutatási eredményeinket a döntésthozók rendre nem veszik figyelembe.

Az elemzéseink alapvető célja, hogy a természettudományi és az élettudományi kutatásainkkal a lehetséges élhető jövőt vázoljuk fel.

2013. január végéig, csak Európától távol eső vidékeken, kontinenseken tapasztalhattunk szélsőséges időjárási tényezőket. Minden katasztrófa-helyzet esetében a Palatinus Társaság szervezeteivel azt elemzi, hogy a jelenség, ami kialakult, az a természet törvényével értelmezhető, vagy a természet anyag és élet körforgásának természetes rendjétől eltér.

Ez a gondolkodásmód (interdiszciplináris), még nem vált a tudományos élet alkalmazott módszerévé. Minden bonyolult tudományos értelmezést mellőzve, ennek a gondolkodásmódnak az a lényege, hogy a Föld nevű bolyón az anyag és az élet körforgása a természet törvényeinek megfelelően zajlik, vagy azt például az emberi cselekvések sokasága felborította. A tudományok átjárhatóságának is az a végső célja, hogy megvizsgáljuk, hogy milyen mértékben adott egy aktuális időben az élet, az anyag, az energia körforgásának egyensúlyi, megújuló folyamataink egysége.

2013. februárban erőteljesen valószínűsíthető volt, hogy a tél végi időszak és a tavasz meglepetéseket okozhat.

A 2013. év márciusa: A társaság, az egyesület és az alapítvány, valamint a svájci szervezetek fontosnak tartják, hogy a jenségek folyamatának megfigyelését a helyszínen végezzék el. A lehetőségek korlátozottak, de Európában mód van arra, hogy lokális jelenségeket, amelyek akár globális hatással is bírhatnak, azokat a helyszínen tanulmányozzuk.

Évek óta tanulmányozzuk az Alpok-gleccserek zsugorodását. Elemző munkával összefüggéseket keresünk a klímaváltozásra, ökológiai változásokra, az édesvízkészletek és azok tartalékainak mértékére.

A szövevényes elemző munkának arra is ki kell térni, hogy egy adott ország milyen élelmiszertermelési lehetőségekkel rendelkezik. A teljesség igénye nélküli összefüggések végeredménye minden esetben az Ember életminőségének és életesélyeinek kérdését veti fel.

Ez évben márciusban érkezett a hír, hogy az Alpok térségében erőteljes és intenzív havazás kezdődött. Ilyen esetben a kiválasztott hegycsúcsoknál méréseket végzünk, amelynek eredményeit egy adattárba helyezzük el. A adatok sokaságát, ha térinformatikai rendszerben dolgozzuk fel, akkor lehetőségünk van folyamatokat elemezni, mint adatbázist. E logika mentén építhetjük fel azt a jövőkutatást, amely viszonylagos pontossággal jelzi a jövőbeni változásokat.

A rendkívüli időjárás miatt azonnal a helyszínre kellett volna utazni, de hazai hóviharok ezt késleltették, főleg azért, mert az M1 autópályát lezárták. Az első lehetséges indulási időpont így március 14.-re esett. A határt elhagyva Ausztriában kényelmesen és jól lehetett közlekedni.

Minden vizsgálatot és mérést, műhold vezérléssel és térképpel végezzük. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy a folyamatos fejlesztés alatti térinformatikai adattárunkat megfelelő alapokra helyezzük.

A nagymennyiségű hó olvadásának első jelét Kufsteinnél lehetett látni, ugyanis az Inn folyó emelkedett vízmagasságot mutatott, amit az elmúlt években nem, vagy csak mérsékelten lehetett tapasztalni:

Két óra elteltével, március 14.-én Innsbruckban 12 ºC levegő hőmérsékletet lehetett mérni déli 12 órakor.

A következő állomás Arosa volt, ahol a szintmagasságnak megfelelően a napi átlag hőmérséklet O ºC fok alatt volt. A csúcsokat hó fedte.

San. Bernardinonál erőteljes havazás kezdődött, ami alacsony hőmérséklettel párosult.

A kora esti időben a San Bernardinó csúcsától egészen Bellinzonáig (2út)erőteljes havazás volt.

2013. március 14-március 15.-ig folyamatosan havazott Locarnóban, amire nem volt példa az elmúlt évtizedekben.

Következtetések, a mérések és a vizsgálatok alapján:

Február elejétől kiemelt figyelmet kellett fordítani a szélsőséges időjárásra. Az előző évben 2012.-ben, a február hónapban szokatlan csapadékmentes és alacsony hőmérséklet volt.

2013.-ban a hőmérsékletcsökkenés egy hónappal később érkezett, igaz nagy mennyiségű hóval. Ez egész Európában, még a Brit szigeteken is tapasztalható volt. A globális jelenség nem kímélte az Egyesület Államokat, Japánt, Kínát, Ukrajnát, Romániát, azaz szinte a teljes bolygónkat.

Hazánkban és Európában, különböző időpontokban, mértékben, jellemzően szélsőséges klimatikus viszonyok uralkodtak.

A folyamatok kétséget kizáróan az emberi cselekedeteknek is köszönhetőek. Bizonyított, hogy a széndioxid, pontosabban a karbon, azaz a szén ciklusa szinte visszafordíthatatlanul egyensúlytalansági állapotba került. Hiába az igyekezet, hogy a széndioxidot megkössük, az nem fog sikerülni és egyéb káros folyamatokat gyorsítunk fel. A természet törvényszerűségeinek megfelelően a karbon-ciklust az élet periodikus megújulásának is tekinthetjük.

Az egyensúlytalansági állapot egyre jobban jelentkezik. Az ellentmondás abból adódik, hogy a népesség száma egyre növekszik, a nyersanyagkészletek fogynak, egyre nagyobb mértékben kell növelni az élelmiszertermelést, miközben a természeti területek és a mezőgazdaságra használható területek fogynak. A világhatalmi rendek ezt a tényszerű és egyre kritikusabb helyzetet nem képesek, vagy nem akarják megérteni. A drámai nyersanyag-kitermelés és hiány ellenére a természettől területeket rabolnak el és csak egy céljuk van, hogy a termelékenység növelését folyamatosan emeljék. A gazdasági válságnak az egyik oka, hogy ezt a fajta erőltetett és mennyiségi növekedést csak a természeti területek csökkenésével tudják elérni. Itt nincs megújulás, csak folyamatos veszteség. Azt is tudomásul kell venni, hogy a gazdasági eredmények visszaforgatásával a természeti egyensúlyt nem tudjuk visszaállítani.

Esetünkben tudható volt, hogy a márciusi sok hó csak egy ideig akkumulálódik, mert az nem képes a gleccserek korábbi szintjét visszaállítani. A sok és laza szerkezetű hó számos helyen lavinát okozott. Azt is tudjuk, hogy a magas hegységek esetében a napsütés kevéssé károsítja a hósapkákat, mert azok fehér színe jól reflektálja a nap sugárzását (nincs, vagy csak mérséklet az abszorpció). Az igazi baj a levegő hőmérsékletének emelkedésével van. A visszahúzódott gleccsereknél a talaj is képes elnyelni a nap sugárzását, azt abszorbeálja és minimális a reflexió. Ismerve az üvegházhatást, a nagy magasságokban lévő havas csúcsok elektromágneses sugárzások reflexiója sem képes távozni a világűrbe, mert a széndioxid ismét visszatükrözi azt a föld felszíne irányába.

Az említett néhány természeti törvényszerűség alapján viszonylag nagy pontossággal lehetett megbecsülni, hogy ez a nagymennyiségű szilárd halmazállapotú víz előbb, vagy utóbb folyékonnyá válik. Ennek elméletileg úgy kellet volna megtörténnie, hogy pl. a Duna fel-vízi, vízgyűjtő rendszereibe folyamatos olvadással egy egyenletes, de bőséges vízhozamot kellet volna adni. Az is kérdéses volt, hogy hirtelen nagy levegő-hőmérsékletemelkedés esetében ez a nagytömegű víz szinte egy időben olvad meg, ami egy tipikus tavaszi árhullámot indíthatott volna el.

A folyamatos mérések és elemzések azt mutatták, hogy e két változat közül valamelyik be fog következni. A váratlan jelenség az volt, hogy a folyamatos és arányos hőmérsékletemelkedést egy nagy mennyiségű esőzés is kísérte.

A bőséges és hosszan tartó esők, valamint a gyorsan olvadó hó a felvízi vízgyűjtőkben nagymértékben emelte a vízszintet és biztosra lehetett venni, hogy árvizek következnek be. A légközi mozgások és frontrendszerek nem kímélték Európát és ezért az Elba és a Vltava folyók vízszintjei is megemelkedtek. A kiterjedt áradások okát a megváltozott klimatikus viszonyokban kell keresni.

Elméletileg a társadalmak felkészültek a katasztrófák elhárítására. Ki lehet szabadítani a járműveket a hó fogságából. (megjegyezzük, hogy például az 1.sz. autópálya hótorlaszai ellenére az autópálya mellet a szántóföldek sok helyen hómentesek voltak, az autópálya, mint műtárgy megfogta a havat és azt feltornyosította). Az árvizek megfékezésére is példásan felkészült a katasztrófa elleni védelem. A károkat minimalizálni lehetett, de az ok okozati összefüggéseinek felszámolása nem történt meg.

A jelenlegi méréseink már arra terjednek ki, hogy a mezőgazdasági területek mennyire károsodtak és a nyár várható időjárása milyen lesz. Ez egy nagyon fontos becslés, mert hiába álmodunk arról, hogy betörünk Kína és Afrika élelmiszer ellátásába, ha a gabonaföldeken a fuzáriumal érintett területek mértéke nő, vagy esetleg egy madárinfluenza, vagy a „négy mancs” tizedeli a szárnyasokat.

Melléklet: Ábrák, képek.

2013. június 16.