2013. április 22.
Hazánkban, 1990 óta minden év április 22. a „Föld Napja” alkalmából számos helyen rendezvényt tartanak. Egyes helyeken látványos programok zajlanak, mint például szemét gyűjtés, néhol előadásokat lehet hallgatni arról, hogy a természetben nagy bajok vannak és bolygónkon a természeti egyensúly felborulni látszik. Néhány rendezvény szervezői talán arra gondolnak, hogy a Föld Napja azonos az 1969-es UNESCO felvetéssel, amit 1970. március 21.-én rendeztek meg, de azon a rendezvényen, még csak a tavasz első napjának ünneplését tartották.
Kevesen tudják, hogy a „Föld Napja” mozgalmat (Earth Day Network) egy diák indította útjára 1970. április 22-én. Már a kezdetekben milliók álltak a mozgalom mögé és napjainkra az egész Földre kiterjedt a mozgalom.
Április 22.-én nincs helye örömünnepet tartani, ez a nap nem arra való, hogy elkendőzzük a természet problémáját és illúziókba ringassuk magunkat.
Ezen a napon szembe kell nézni önzőségünkkel és mohóságunkkal. Rá kellett döbbeni arra, hogy átléptünk egy küszöböt, ahonnan nincs visszaút. Fel kell ismerni, ha nem teszünk semmit, akkor előbb jön a baj, amit csak nehezen, vagy sehogy sem tudunk orvosolni.
Egy hírben ezt olvashattuk (MTI) „Soha nem látott mértékben csökken az élővilág sokfélesége, ezért nagyobb odafigyelésre szólít fel a Magyar Természetvédők Szövetsége a Föld napja közeledtével. Az élet kialakulásának 3,5 milliárd éves folyamata után öt nagy kihalási hullámot nevez meg a tudomány, a hatodik, amely a leggyorsabb, most van folyamatban. A Földön minden nyolcadik madárfajt kihalás fenyeget, és az emlősök helyzete még rosszabb: a közeljövőben minden negyedik faj kihalhat – olvasható a szövetség közleményében. Ilyen ütemű fajpusztulás a dinoszauruszok óta nem történt, és ez nem természeti katasztrófa, meteorbecsapódás, vagy jégkorszak következménye, hanem az emberi beavatkozásé.”
A Pannon-Palatinus tanulmányokat és az előadásokat sok esetben érik kritikák, hogy „nagyon tragikus” a hangvételük és ezért az átlagembereket ez a téma nem érdekli. Szomorú szívvel, de tudomásul vesszük az érdektelenséget. Azzal, hogy sokan nem érzékelik a tényszerű veszélyt, attól még a tragédiák be fognak következni.
Egy rövid kis írásban ezért nem szerencsés mélyre szántó gondolatokat felvetni.
Szükséges viszont Földünk állapotának valamilyen tényszerű rendezőelv szerinti leírását és bemutatását elvégezni.
Ez a rendezett felsorolás senkit nem akar elkeseríteni, nem szándéka az írásnak a természeti változások lehetséges következményeit előre vetíteni.
Mindösszesen gondolatébresztőnek szánjuk szerény gyűjtésünk felvázolását, természetesen a teljesség igénye nélkül:
A talaj:
A talaj a Föld szilárd kérgének legkülső része, amelyben az élőlények születnek, élnek, szaporodnak és meghalnak. A talajra is azt mondhatjuk, hogy az élet alapja. A fenntartható fejlődés egyik legszembetűnőbb jelensége a Földünket mindenhol beborító tájsebek sokasága. A talaj válik a legjobban érintetté. A bányászat, a mezőgazdaság, az erdőirtás, az urbanizáció, az útépítés mind-mind a talaj természetes struktúráját változtatja meg. Ezzel a teljes élővilág életterét csökkentjük. A talajban elemként, molekulaként és vegyületként megtalálhatjuk azt a 92 természetes atomot, ami felépíti bolygónkat. Ezt az arányos eloszlást az ipari termeléssel, a bányászattal kivonjuk a talajból és koncentráljuk őket akár egy mobiltelefonba. Az ördögi kőr végén a példában említett telefon ez elektronikus hulladékgyűjtőbe kerül és koncentrálódik, az elemek arányos földfelszíni eloszlását soha nem tudjuk visszaállítítani.
A három halmazállapot:
Mint azt az ábránkon láthatjuk, az anyag földünk felszínén, az életterünkben, három halmazállapotban van jelen. Közelítőleg ismerjük az arányukat, amely szerint a levegő 25%, a víz 25, az ásványi részecskék 45%-ban vannak jelen. A hiányzó 5%-ot a szerves anyagok alkotják, melyek közül csak kevés tekinthető élőnek. Az Emberi Élet fenntartásának is alapja a három halmazállapotú anyagcsere folyamatok összessége és harmóniája. A három halmazállapotú anyagok is folyamatosan változnak. Ezeket hívhatjuk a természet erejének. Hatalmas erők hatnak egymásra az eróziónál, a vizek folyásánál és a hullámzásnál. A szelek, viharok is folyamatosan alakítják földünk felszínét.
Az éghajlati rendszer:
Az éghajlati rendszer egy nagyon összetett fogalom. Minden mindennel kölcsönhatásban van. A szél, a légkör, a párolgás, a csapadék és a tengerszint feletti magasságok mind kölcsönhatásban állnak egymással. Még szakemberek sem veszik figyelembe, hogy az éghajlati rendszer egyik fontos része a bioszféra. Az élőlények, különösen a növények jelentős hatást gyakorolnak az éghajlatra, és ha jól belegondolunk, mi emberek is látványosan befolyásoltuk az éghajlat természetes rendjét.
Szárazföldi biomok:
Az elsősorban klimatikus tényezők (hőmérséklet, csapadékviszonyok) által meghatározott, hasonló társulásásokat magukba foglaló földrésznyi, illetve szubkontinensnyi területekre kiterjedő, egyed feletti szerveződési szinteket biomnak nevezzük. A biomok földi rendszerét akkor érthetjük meg, ha a biodiverzitás fogalmával tisztában vagyunk. Tudjuk, hogy a trópusi esőerdők élővilága a leggazdagabb. Hasonló biológiai és faji sokszínűséget találhatunk a tengerekben, míg a sivatagi területeken az élővilág csak mésékelten képviselteti magát. Földünk biomjai egy kiterített főltérképen jól szemléltethetőek:
Éghajlatváltozás:
Még nincs egy évtizede, hogy a Palatinus tanulmányok egyik íróját hivatalban lévő tudósok megfeddték azért, mert szerintük ostobaság azt állítani, hogy éghajlatváltozás elé nézünk. Lehet, a statisztikák számai azt mutatták, hogy ez csak egy természetes periodikus éghajlatváltozás, amit megélünk, és a természetes folyamattól nincs eltérés. A napi éghajlati változások tényszerű folyamata viszont már a korábbi kritikusokkal is azt mondatja, hogy (egy óvatos megfogalmazás) „nem zárható ki, hogy klímaváltozás lesz”. Ezt, mint nagyon sok mindent ami a természettel összefüggésben van, nem hivatalokban döntik el. Minden élőlény nap mint nap érzékeli, hogy az időjárás „nem olyan mint az elmúlt időkben”
Ózonréteg:
Az ember által előállított és a légkörbe kerülő egyes gázok károsítják a légkör ózonrétegét. Az ózonréteg csökkenénése ózonlyukat eredményez. Igen látványosan alakul az Antarktisz felett az ózonlyuk. A legnagyobb antarktiszi ózonlyuk 2006. szeptemberében volt, amely megközelítette a 29,5 millió km²-t. A 20-30 km mgasságban lévő ózonréteg sérülése esetében a nap sugárzását, elsősorban az UV sugárzást, akár akadálytalanul képes átereszteni. Kevesen tudják, hogy UV-A, még az ózon rétegen is áthatol, míg az UV-B képes teljesen elnyelődni. Abban az esetben ha az UV-C , amely tökéletesen képes elnyelődni az ózonba, ha akadálytalanul hazol át a hiányos gázrétegen akkor az képes súlyosan károsítani az emberi egészséget.
Üvegház hatás:
A gazdasági fejlődésünkkel arányosan növekvő probléma. Az üvegház hatás elemzésénél is fontos megemlíteni az anyag és az élet körforgását. Már csak azért is, mert az üvegház hatás is a szén körforgásának egy eleme (karbon-ciklus). Sok esetben alapvető természettudományi ismereteket sem fedezhetünk fel az üvegházhatás kialakulásának társadalmi értelmezésénél. Lényeges, hogy körforgásról és megújuló természeti folyamatokról van szó. Mikor probléma pl. a széndioxid: csak akkor ha szénatomok sokaságát kizárunk a karbon körforgásból.
A sarkvidékek felmelegedése:
A klímaváltozás egyik legaggasztóbb jelensége a sarkvidékek felmelegedése. Itt említést kell tenni arról, hogy az élővilág szenvedheti meg legjobban ezt a világegyetemben elenyészőnek tűnő folyamatot. A sarkvidékek felmelegedése nem csak a klíma elemzés szempontjaiból fontos kérdés, de bolygónk vizkészleteinek átalakulása miatt is aggasztó kérdéseket vet fel, úgy mit a víz körforgásának változása.
Demográfia:
A palatinusz tanulmányokban sorra felbukkannak az egyre riasztóbb demográfiai hírek. A Locarnoi tanulmány megírásakkor lépte át bolygónk emberi népessége a 7 milliárd főt. Egyes területeken gyér a népsűrűség, mert a klimatikus viszonyok, a talaj adottságok, az élelmiszer termelés nem kedvez az emberi életnek, viszont egyes földrajzi területen szinte felfoghatatlan a népsűrűség. Sokszor hallhatunk olyan véleményeket, hogy egyes országban fogy a lakosság, viszont ugyanott egyes népcsoportok lélekszáma robbanásszerüen emelkedik. A nyugati kultúra sok esetben társadalmi okokat hoz fel a demográfiai kérdésekben, de mint a téma kutatója bizonyítékok alapján állíthatom, hogy a biológiai tényezők is képesek jelentősen befolyásolni a demográfia alakulását.
Túlnépesedés:
Elgondolkodtató, hogy a túlnépesedés néhány évtized múlva úgy fog alakulni, (várhatóan 2020-ra) hogy bolygónkon akár 10 milliárd ember élhet. Ez önmagában is riasztó szám, mert több kutató egybehangzó véleménye szerint ekkorra már két bolygó felszíne sem lenne elegendő arra, hogy létünket fenn tudjuk tartani. A tendencia azt mutatja, hogy ekkorra például az élő emberiség akár 70%-a (a ma élő hét milliárd ember) túlnépesedett városokban fog élni. Jelenleg a legnépesebb város Tokió a maga 35 millió lakosával. A 20 millióhoz közelít New York, Los Angeles, Mexikóváros, Sao Paulo, Mumbai, Delhi. Európában Párizs lakosai közelítenek a 10 millióhoz. Ez a folyamat a biológiai élere súlyosan hat, már most is, és a jövőben is hatni fog. Új XXI. századi betegségek fognak felbukkani.
Egészség és jólét:
Napjainkban az egészség és jólét kérdéséről címszavakban nem lehet beszéni. Az élettudományokkal foglalkozó kutatók érthetetlenül állnak azzal a ténnyel szemben, hogy az un. jóléti államokban az egészség és a jólét egyre nehezebben tartaható fenn és még az egészségügynek nevezett betegellátásal sem tudnak ezen a helyzeten javítani. A pannonpalatinus hasábjain több tanulmány olvasható erről a fontos kérdésről – valamilyen oknál fogva ez vagy érdektelenségbe fullad, vagy érdeket sért. A jövőben csak az a társadalom lesz képes arra, hogy minimálisan is javítson a helyzeten, ahol ráébrednek arra, hogy a földi emberi (ne legyünk önzők, minden biológia élet) létnek egyetlen értelme van az, hogy biológiai és szellemi létében boldogan és egészségesen élje le életét. Milyen alapelv mentén kellene gondolkodni, hogy az a rövid idő, amit az emberek megélnek bolygónkon, valóban az élet szépségét jelentse. Nehéz erre válaszolni, mert harcot kell folytatni a XXI. század betegségeivel, a járványokkal és nem utolsó sorban saját ostobaságunkkal.
Élelmezés, Élelmezési válság, Mezőgazdaság…
Riasztó szintet ért el az élelmezés és mezőgazdaság válsága. A látszat nem ezt mutatja, mert úgy tűnik, egyes helyeken élelmiszer bőség van. Ez csak szinpadi jellegű, mondhatnánk díszlet. A bőség kosarába ha beletekintünk, akkor sok esetben élelmiszernek tűnő színekeket és formákat láthatunk. Az élelmiszerek beltartalma nagyon sok esetben riasztó. Itt nem a sokszor hangoztatott vegyszerekről van szó, hanem arról, hogy mit tartalmaznak például a hasonló zöldésgek, vagy gyümölcsök. A laikus válász, hogy az alma, az alma, a paradicsom, az paradiocsom, de ez tévedés, mert az első fejezetben tárgyalt talajszerkezetben kialakult és folyamatosan változó állapot a növényekben beltartalmi változásokat eredményeznek. Hallhatunk esetekről, amikor például egy növény véletlenül, vagy nem éppen véletlenül toxint termel. Ilyenkor látszatra szépnek tűnhet egy gyümölcs, vagy zöldség, de lehet, hogy közben mérgező. Ezek a toxinok, mint pl. az aflatoxin a táplálék láncolaton képesek végigvonulni. A bonyolult élelmezi problémák elemzésénél mindent figyelembe kell venni, tehát a zöldség-gyümölcs termesztéstől, a halászaton keresztül az állattenyésztésig.
Folytathatnám a felsorolást tovább, és számos szempont szerint értelmezhetném azt, amiben élünk. A fenti kis ismertetésnek mindösszesen az a célja, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az élet területén nincs rend a bolygónkon. A természet természetes megújulása és körforgása veszélyben van, sok esetben visszafordíthatatlan károkat szenvedett. Folyamatosan fejlődünk és termelünk. Mi a célja ennek a rohanásnak, mert a gyarapodás csak keveseknek adatik meg, viszont egyre nagyobb néptömegek kerülnek elviselhetetlen és emberi életnek nem nevezhető környezetbe, helyzetbe. Ismerjük a meg a tényeket félremagyarázás nélkül és gondolkodjuk.
Szacsky Mihály