(Első közlés: 2008-06-09)
Előszó: Az elmúlt években a világ szinte minden országában társadalmi és gazdasági feszültségek zajlottak. Úgy gondolhatjuk, hogy ezek a sokszor drámai fordulatot vett folyamatok és fordulatok bölcs politikai és gazdasági döntésekkel megoldhatók. A kialakult helyzet ennél bonyolultabb, mert az elemzők soha nem számoltak a természet változásával és annak rombolásával. A korábbi palatinus írások előrejelzései sajnálatosan, de szinte minden esetben bekövetkeztek és várhatóan be fognak következni. A gazdasági változások, a klímaváltozás, a népesség növekedése, a társadalmi rendszerek forradalmi átalakulásai a hírekben olvasható és hallható problémákon felül közvetlenül és minden esetben a természetet is pusztítják. A politikai pártokat, vagy a bankokat lehet működésükben visszaállítani, rendezni. Egy lerombolt város újraépítése, vagy egy felégetett és szennyezet termőterület termőre fordítása hosszú időt vesz igénybe. A sérült természet visszarendeződése száz években mérhető, ha egyáltalán lehetséges rehabilitációról beszélhetünk.
Az elmúlt napokban Európa több országában zajlottak választások és kivétel nélkül minden elemző ettől várta a változásokat és a gazdasági növekedést. A számításokba hiba csúszott, mert a választók véleménye eltért a politikai elvárásoktól. Ezt a hírt olvashattuk (AFP 2012.05.08. 17:37.)
„Martonyi: döbbenet, ami Görögországban történik. A szélsőséges pártok meghódították a fiatalokat. A külügyminiszter döbbenetesnek nevezte a görög választások eredményét, ahol a kommunista és a neonáci pártok szerezték meg a voksok 15 százalékát. Az Alpbach Nyári Egyetem beharangozó rendezvényén Martonyi János megjegyezte, bár 1945 és 2012 nehezen hasonlítható össze, de jelenleg is sorsfordító időket élünk. "Újabb következő 50-60 éve kezdődik most Európában, egy új korszak" – mondta a külügyminiszter, aki végig halkan és visszafogottan beszélt. Az egyik legfontosabb kérdésnek a külügyminiszter azt nevezte, miért vannak a fiatalok túlképviselve a szélsőséges politikai pártokban és miért keresik a rendszerből kivezető utakat. Hozzátette, szerinte annyiból érthető a fiatalokra vonatkozó új tendencia, hogy nincsen amiért fontos lehetne számukra a jelenlegi pártpolitika, hiszen okoskodó szakértők és politikusok között kell választaniuk – mondta a politikus. Kifejtette ugyanakkor, hogy Európának ma eszmékre van szüksége, itt pedig XVI. Benedek pápát idézte: "Európa mintha búcsút mondana a történelmének, mintha kivonulnánk az eszmék világából". Martonyi különösen fontosnak nevezte, hogy nem ellenségképre és ellenségekre van ma szükség, hanem a visszatérésre az eszmékhez és az indentitáshoz, "ez pedig a fiatalok nélkül nem fog menni".
A hír elemzése helyett egy korábbi, de az óta az archívumban elhelyezett írást teszünk közzé.
2012. május 8.
Ismereteink szerint létezik egy bolygó – Földünk –, ahol minden feltétel adott volt arra, hogy kialakuljon az élet a maga sokszínűségével. Földünk történelmében meghatározható az az idő, amikor az élet kezdeti szakasza kialakulhatott, és viszonylagos pontossággal tudjuk, hogy az ember (előember, ősember) mikor jelent meg, és milyen ütemben népesítette be bolygónkat.
Az ember – bolygónkon való megjelenése időpontjában – harmóniában élt a természettel és annak elválaszthatatlan része volt. Minden a természet törvénye szerint ment végbe. A természet törvényeit az emberiség sajnálatos módon még nem fogalmazta meg, talán azért, mert tudása még nem jutott el arra a szintre, hogy azokat értelmezni tudja, vagy azt gondolja, hogy szánalmas, ember alkotta törvényekkel a természet törvényeit felül tudja írni. Vitára adhat okot ez az állítás, de egy ténnyel igazolhatóvá válik a merész kijelentés. A véges ember a végtelent nem tudja értelmezni.
A természettudományokkal foglalkozó tudósnak az a feladata, hogy igyekezzen mindent latba vetni azért, hogy megismerje a természet rendjét, törvényeit, azokat értelmezze, és lehetőségek szerint tudásával segítse a természet és az ember kapcsolatát harmonizálni. A tudás birtokában csak egy cél vezérelheti a tudós cselekedeteit, hogy az élővilág sokszínűsége és az ember a változó körülmények között is teljes, természet adta életet tudjon élni.
A természet türelmes, békés, nincs hatalmi vágya. Törvényei nem változtathatók, és mint örök állandó, van jelen mindenhol a világegyetemben. Az ember az egyetlen, aki ebben a végtelen térben és időben – valószínűleg tudatlansága miatt – át akarja írni a természet törvényeit, és az egyensúlyi állapotot szánalmas önzése miatt meg akarja változtatni.
Azt már tudjuk, hogy ha bárki bármilyen formában törvényt sért, akkor valakinek, valaminek jogában áll a vádat megfogalmazni, ami minden esetben büntetéssel jár. Az sem meglepő, hogy történelmünkben ilyen eseménysorozat többször előfordult.
Induljunk ki abból, hogy ha a teremtés gondolatkörét vesszük figyelembe, akkor már az első emberpár – Ádám és Éva – is megsértették a világegyetem törvényeit, bűnös cselekedetükért kitiltották az embert – és ezzel az emberiséget – a Paradicsomból. Hogyan reagálta le ezt az ember? Ha kitiltották a Paradicsomból, akkor felülírja, megváltoztatja, legyőzi, átalakítja nem csak a természetet, hanem annak törvényeit is. De ez soha nem sikerült, nem is fog sikerülni, mert a világegyetem rendjét megváltoztatni egy időszakosan jelenlévő biológiai lénynek nincs lehetősége.
Jellemző, hogy a nagy tervek és célok kivitelezése is csak úgy lehetséges, hogy a természet minden kincsét, tartalékát, egyensúlyi folyamatát felhasználja, kizsigereli az ember azért, hogy egy múló pillanatban bizonyítani tudja cselekvőképességét. Harc folyik például embercsoportok között, hogy a nukleáris energia milyen módon hasznosítható. Sokszor a dühkitörésektől sem mentes ellenzők az emberiség káros tevékenységének tartják a nukleáris kutatásokat és technológiákat. Sok esetben viszont meg sem mernek szólalni az ellenzők, mert országuk gazdasági hatalmát csak nukleáris arzenáljuk biztosítja. Ebben az értelmetlen helyzetben is azt fedezhetjük fel, hogy a tudományt embercsoportok csak arra használják, hogy egyeduralkodók lehessenek a földön. Semmi sem feleslegesebb Földünkön, mint a nukleáris fegyver.
Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy az értelem kiteljesedésével fordítottan arányos az emberi agresszió, a hatalomvágy. E kérdésben a vitapartnerek azt sem veszik figyelembe, hogy Földünkön az életet csak és kizárólagosan egy gigantikus nukleáris folyamat képes fenntartani. Tehát nem a nukleáris természeti jelenséggel van a baj, hanem azzal, hogy mire használja fel néhány egoista, akarnok ember. A Napunk nem más, mint egy gigantikus nukleáris folyamat – és az élet alapja. A Nap sugárzásának hatása a Föld felszínén számos tényezőtől függ. Abban az esetben, ha a napsugárzás hatását megváltoztató tevékenységet végez az összes Földön élő ember, akkor a természet törvénye szerint a naptevékenységet ugyan megváltoztatni nem tudja, de a sugárzási hatások megváltoztatásával biológiai létét is veszélyeztetheti. Miért? Mert megváltoztatta a természetben fennálló viszonylagos egyensúlyt. Ezért aztán büntetjük önmagunkat az egymást gerjesztő folyamatokkal (sokszor már szintre mazochista módon): üvegházhatás, klímaváltozás, felmelegedés stb. Az elmaradhatatlan büntetés kollektív, minden emberre kiterjed, és a Földi természetet is sújtja.
A politika, a kormányok, az államok összeses környezetvédelminek mondott társadalmi törvényei sem tudják tompítani, megváltoztatni az elkezdett károsító folyamatok halmazát. Gondoljuk bele, milyen abszurd a helyzet, és játsszunk a gondolattal: van olyan ország, ahol a széndioxid-kibocsátás olyan szintet ér el, hogy az adott környezetben a biológiai lét súlyosan veszélyeztetetté válik. Erre (mondjuk) egy jogi intézmény, világszervezet azt mondja, hogy megbünteti az adott népcsoportot, aki szennyezett, és kötelezik arra, hogy büntetésként néhány milliárd színes papírt adjon (pénz), fizessen be. Ez természetesen a környezetszennyezésen nem változtat. Valótlan dolgot állítok? Nem mert ezt, nap mint nap a széndioxid kvótákkal eljátsszuk. Jelenleg a világon így intézik el a természet törvényeinek megsértését, de nem feledhetjük azt sem, hogy a legjobban szennyezők még ezeket az önkorlátozó szabályokat sem hajlandók betartani, és a nemzetközi egyezményeket sem hajlandók aláírni. Miért? Mert a politikát támogató tőke profitja veszítene néhány százalékot. Ez az egész értelmetlen ember alkotta pótcselekvés nem más, mint a politika, a gazdaság, jog (stb.)
Napunkat nem érdekli, hogy milyen ostobaságokkal foglalkozunk, csak süt tovább, és folytatja gigantikus „életét”. Ugyanolyan intenzitással bocsátja sugarait a Föld felszínére, reggel felkel, este lenyugszik. A feltevés ostoba, de ha Napunknak esetleg volna tudata, akkor kellő mértékben csodálkozna azon, hogy az általa önzetlenül biztosított, életet fenntartó sugárzását milyen ostoba módon fordítja az ember saját maga ellen. Várom azt a pillanatot, amikor közgazdászok kiszámítják, hogy a napsugárzás biztosítását ellenőrző hivatalnak mennyit kell majd számlázni az embereknek. A politika egy ilyen felvetésre rögtön reagálna, törvényt alkotna, hivatalt hozna létre, mert a politikusoknak az emberek felé számlázott napsugárzási energiából busás haszon jutna. Örültség, mondhatják sokan, de ne feledjük, a biológiai létet fenntartó egyik elem már elfogadottan gazdasági tényező, és tudjuk, hogy a vízzel kereskedők közül sokan már milliárdosok lettek.
Az élettudományokkal foglakozó kutató számára a levegő, a víz, a napsugárzás és a biológiai táplálék elválaszthatatlan egymástól. Mindenki számára egyértelmű, hogy e létfontosságú, természet adta feltételek közül kettőt már kufárok kezelnek. Ha nincs pénzed, haljál éhen, ha nincs pénzed, akkor biztosítjuk a szomjhalált. Rémisztő ostobaság lenne ez az állítás, ha nem tudnánk, hogy az emberiséget veszélyeztető talán legnagyobb veszély napjainkban – és főleg a közeljövőben – az ivóvíz biztosítása. Lehet, hogy a politikusok és áltudósok ezzel próbálják a túlnépesedést megoldani. A természet vádiratot nem készít, de kíméletlenül büntet: ha szennyezi az ember a vizeket, akkor azt kénytelen inni, még akkor is, ha abba elpusztul (nincs védőbeszéd, nincs bírói ítélet, csak végrehajtás). Ez pedig már büntetés.
Ehhez nincs mit hozzátenni, gondolhatnánk, de nem így van. A (nevezzük) nagyhatalmaknak sok olyan nyersanyagra (bolygónk természeti kincsei) van szükségük, amelyekkel biztosítani tudják a folyamatos légköri szennyezést (gazdasági növekedési kényszer a profit növelésének érdekében). A folyamatos erőfeszítésekkel és nyersanyagok felhasználásával növekszik a termelékenység, és ezzel párhuzamosan a szemét előállítása is. Ez üzlet, amiért hajlandóak mindent megtenni, földrészeket leigázni, embercsoportokat kiirtani, de ami talán a legnagyobb bűnnek tekinthető, a természet törvényeit súlyosan sértve a természet egyensúlyának megbontásával a természet körforgását megszüntetni.
folytatás következik.
Írta és szerkesztette: Szacsky Mihály