Schmitt Pál doktori címe

Politika és tudomány

Palatínusi gondolatok

A palatínusi gondolatok minden esetben politikamentesek. A kultúra, a tudományok és művészetek egysége minden esetben csorbát szenved, ha azok művelésébe és irányításába a politika beleszól. A kultúra és tudománypolitika művelése akkor követ el hibát, ha aktuálpolitikai mércéket kezd alkalmazni.

Köztársasági elnökünk, Schmitt Pál elleni politikai kampány egy folyamat része. A stílustalan és indulati támadások típusosan politikai pártokhoz köthetőek. Jelenleg minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezek a megnyilvánulások, jelentős befektetést igénylő frontális támadások, és bizonyítottan nem csak hazai érdekeket szolgálnak. Mint azt tapasztalhattuk, hazánkat az elmúlt időszakban több politikai és gazdasági területen is nemzetközi támadások érték. A politikai szereplők elérkezettnek látták az időt arra, hogy a kultúrát és a tudományokat is felhasználhassák támadásaik eszközéül. Sajnálatos, hogy a nemzetközi támadásokhoz hazai demokratikusan választott politikusok is csatlakoztak. A palatínusi szemlélet politikai értelmezéseket nem végez, de felvetődik az a kérdés, hogy kik azok a választók, akik arra adnak mandátumot képviselőknek, hogy nemzetközileg lejárassák hazánkat.

A felvetést néhány hírtöredék és a hírek is alátámasztják:

„…A Semmelweis Egyetem szenátusa a fentiekre figyelemmel dr. Schmitt Pál tudományos fokozatát, doctor universitatis címét visszavonja… Az egyetem döntését az ellenzéki pártok megelégedéssel fogadták.”

Ebből a rövid kis idézetből arra is következtethetünk, hogy politikai megrendelésre született a döntés. Természetesen elvtelen vitákba nem kívánunk bonyolódni ezért szükséges egyéb egyértelmű híreket is beemelni.

„Schmitt Pál magyar elnök visszautasította a lemondást, miután hírneve csorbát szenvedett azzal, hogy egyeteme megerősítette: doktori dolgozatának jelentős részét másolta 1992-ben" – így foglalta össze a magyar államfővel kapcsolatos friss történéseket a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai üzleti napilap európai kiadása.

A lap megírta, hogy a politikai ellenzék, valamint különböző diák- és oktatói körök Schmitt lemondását követelik… A Die Welt német konzervatív lap a véleménycikkeket közlő rovatának Kopfnoten című sorozatában tárgyalta az ügyet… A Berliner Zeitung német baloldali lap a címoldalán közölt kommentárban foglalkozott az üggyel. Frank Herold, a lap Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója A budapesti plagizáló című írásában ugyancsak megjegyezte, hogy a vizsgálóbizottság elnöke egy hónapja a MOB alelnökévé lépett elő, a MOB tiszteletbeli elnöke pedig az államfő. Herold megjegyezte: ha lenne díj, amely a plágium kifejezés „simulékony körülírásáért" járna, akkor a budapesti Semmelweis Egyetem bizottsága megérdemelné azt.”

A doktori témával kapcsolatos indulatos vélemények és nem utolsó sorban az alkalmazott agresszív és stílustalan politikai kampány olyan erővel bírt, hogy egy tudományos bizottság korábbi szakmai véleményei ellenére is a doktori cím megvonását határozta el, tudva, hogy a megrendelő politikusoknak ez alapot ad a belpolitikai zűrzavar további szítására.

Az ügy a nagy nyilvánosság előtt ismert. A rövid idézetek is erre utalnak:

-„Schmitt Pál méltatlannak nevezte az őt ért támadásokat, amelyek szerinte nemcsak a személye, hanem a köztársasági elnöki intézmény tekintélyét is aláássák. Hiszen akárhogy is, az ország megválasztott első embere vagyok, aki az ország egységéért, a demokrácia működésért, az alkotmányosság őrzéséért felel…Arra is kitért: méltatlannak tartja, hogy húsz évvel ezelőtti kisdoktori értekezésével kapcsolatban lemondásra szólítják fel, és "az ország rossz hírét keltik", noha a mostani ügynek semmi köze sincs az államfői funkciójához. "Anélkül, hogy az ártatlanság vélelmét megkaptam volna, mindennek kikiáltottak "

– "Talán lesz valaki, talán lesz egy ügyvéd, aki utánamegy, hogy milyen alapon hagyta ki a Semmelweis Egyetem szenátusa a Magyar Akkreditációs Bizottságot"

– „Azzal kapcsolatban, hogy lemondásra szólították fel, úgy fogalmazott: nincs oka lemondani, s ebben szerinte a tényfeltáró bizottság jelentése is megerősítette. Az egyetem mégis valamilyen szakmai-etikai hivatkozással a Semmelweis (Egyetem) szerintem helytelenül, elvette a fokozatomat"

– „Az LMP szerint akik aláírják népszavazási kezdeményezésüket, azok nem akarnak következmények nélküli országban élni, így Schmitt Pál sorsáról is kifejtik véleményüket. Vágó Gábor, a párt országgyűlési képviselője szombaton a budavári Sándor-palota előtt tartott sajtótájékoztatóján azt mondta: a kormányzattal szembeni ellenállás a civil aktivisták segítségében és az LMP népszavazási kezdeményezésének támogatásában is tapasztalható.”

– „Az MSZP szerint a Fidesznek nem maradt más lehetősége, mint hogy az Országgyűlésben támogatja Schmitt Pál köztársasági elnök elmozdítását, mert kisdoktori címének visszavonása után az államfő már nem képes megjeleníteni a nemzet egységét. Tóbiás József, a szocialista párt frakcióigazgatója az MSZP szombati tisztújító kongresszusa közben tartott sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: az államfő a pénteki interjúja alapján nem érzékeli a valóságot, és nem érti, hogy már minden politikai oldalról kezdeményezték lemondását.”

A két előző híranyagból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy létezik két politikai párt, akik nyíltan vállalják, hogy politikai kezdeményezésre és politikai érdekeknek megfelelően folytatják Köztársasági elnökünk elleni hadjáratot. A magamutogató agresszivitás nem áll távol a pártpolitikai stílustól. Esetünkben egy új jelenség kezdetét tapasztalhattuk meg, mégpedig azt, hogy az elméletileg politikától független tudományos bizottságok megrendelésre utólagosan politikai elvárásoknak megfelelő hoztak döntést.

Ez a döntéshozatal azért értelmezhetetlen és elfogadhatatlan, mert nem az embert és nem annak tudását és eredményeit boncolgatták, hanem formai adminisztratív kérdések alapján mondták ki, hogy esetünkben Schmitt Pál Köztársasági Elnök az olimpiához, jelesül "Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése" című dolgozata tudománytalan.

A szócsatákban és különféle értelmezésekben élenjáró közszolgálati és kereskedelmi televíziós csatornákon mindenkinek szót adnak, de csak vitatkozásra. Hallhatunk akadémikust, háziasszonyt, tetovált karú lázadó orvostanhallgatót, akik csak egyben voltak hasonlóak, hogy az adott témáról fogalmuk sem volt. Nem a tudományt féltették, hanem egy embert és az országunkat kívánták lejáratni. Az akadémikustól azt hallhattuk, hogy ez a téma ("Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése") alkalmatlan tudományos munka elkészítésére. Szükséges kiegészíteni tudós akadémikusunk hiányos ismeretét. Az Ó-kori és Modern Olimpiai Játékokból megszámlálhatatlan tudományos munka született és bízzunk benne a jövőben is olvashatunk kitűnő és magas színvonalú dolgozatokat és disszertációkat. Akadémikusunk természetesen kifejtette az adminisztratív tudományos élet elvárását is. Azt hozta fel érvként, hogy biztos abban, hogy Nikolaj Geogiejev bolgár sportkutató levéltárban végezte kutató munkáját. Biztos ott is járt, de az újkori olimpiák elemzése esetében kevés csak levéltárakban dokumentumokat olvasgatni. Játszunk el a gondolattal és vázoljunk fel egy esetleges olyan tudományos vitát, amelynek témája a modernkori olimpiák kérdéskörére vonatkozik. A tudományos fórum résztvevői közül az egyik vitapartner, egy valamilyen tudományt képviselő, papírokkal és címekkel rendelkező akadémikus, míg a másik résztvevő Schmitt Pál. Biztosak lehetünk abban, hogy a vita teljesen egyoldalú lenne és a „tudomány felkent képviselője” csak formai és jogszabályi, valamint törvényi citációkkal élne, de tartalmilag a kérdéshez hozzá sem tudna szólni, de ha mégis véleménye volna, az erőteljesen kritizálható lenne. Mire alapozhatjuk ezt a gondolatot ?

Egy sporttudományokkal foglalkozó doktori címet orvosok vontak vissza. Főleg egy olyan témában, amely csak közvetetten kapcsolható az orvostudományhoz. A sport és orvostudomány találkozásánál létezik néhány olyan kérdés, amit nem célszerű, hogy orvosok boncolgassanak. Tudható, hogy a finoman fogalmazott sportok esetében alkalmazott káros teljesítményfokozás szinte kizárólagosan orvosi kezekbe összpontosul. Egyszerűen a doppingok fejlesztése, alkalmazása, adagolása annak kimutatása orvos feladata. Nincs tudomásunk arról, hogy a Semmelweis Egyetem szenátusa bármilyen szinten vizsgálta volna az orvosok felelősségét a hírben megfogalmazott esemény kapcsán.

„Az éremeső és a többi sportoló tisztes helytállása mellett Magyarország athéni szereplésére immár minden idők legnagyobb magyar doppingbotránya is örökre rányomja bélyegét. Az öt diszkvalifikált sportoló által okozott erkölcsi kárhoz és szégyenhez csak a magyar sportdiplomácia mélyrepülése mérhető.”

Az, hogy Köztársasági Elnökünk 1992. évi doktori disszertációját visszavonták, precedens értékű lehet. Ha elfogadjuk azt, hogy ez szakmai és nem politikai döntés volt, akkor például az Athéni Magyar sportbotrány orvosi felelősség kérdését is kötelesség szerűen fel kell tárni. A dopping botrány felelősei azok az orvosok voltak, akik biztosították, dozírozták és titkolták a doppingolás. A vizsgálatot ezek után le kell folytatni és a doppingbotrányba keveredett orvosok doktori címét azonnali hatállyal vissza kellene vonni.

Ha elindulna egy revíziós hullám és elkezdődnének a vizsgálatok, akkor nem a dolgozatok formai és esetleges adminisztratív hibáiba kellene belekötni. Tudott és egyre gyakoribbak a súlyos olykor halállal végződő orvosi műhibák. Az orvostársadalom szinte minden esetben zár és nem adja ki a sokszor alulképzett és minden tudás nélküli, de orvosi diplomával rendelkező vétkest. Ilyen eseteknél a felelősséget szinte minden esetben áthárítják egy „nővérkére”, vagy például egy portásra. Ha a szenátus úgy döntött, hogy egy húsz évvel ezelőtti az akkori törvényeknek megfelelő egyetemi doktorit visszavon egy olyan embertől, akinek társadalmi feladatai nem köthetőek a címhez, akkor következetesen kell eljárni olyan emberekkel szembe, akiknél a foglalkoztatásnál a doktori végzettség alapkövetelmény. Említhetjük az jogászokat, ügyvédeket, valamint az orvosokat. Természetesen, ha a jövőben következetesek lennének a doktori bizottságok és az egyetemi szenátusok, akkor minden bűnelkövető jogásztól és képzetlenségből fakadó orvosi műhibákat elkövető orvosoktól doktori címüket és adott esetben diplomájukat is be kellene vonni.

Az erőteljesen politikai indíttatású szenátusi döntés egyéb lavinát is elindíthat a jövőben a tudományok háza táján. Egyetlen konkrét témát célszerű kiemelni az általánosságból.

Tudott, hogy minden huszonkét évvel ezelőtti tudományos fokozat megszerzésének volt egy tudományos alapkövetelménye, ami nem más, mint minimum szigorlatozni kellett „Marxista- Leninista tudományokból”. Ezt a tudományt általában a Marxista- Leninista filozófia képviselte. Kérdésként vethető fel, hogy azok az adminisztratív tudósok, akik jelesre vizsgáztak és elvszerűen a Marxista- Leninista Filozófia követői azok hogyan mondhatnak véleményt egy 1992. évben lefolytatott doktori eljárásról. Azt is mondhatnánk, hogy a Marxista-Leninista avatott filozófusainak tudományos minősítését is célszerű lenne felülvizsgálni. Az Európai Unióban kifejezetten kínos volna, ha kiderülne, hogy Marxista Leninista diplomások képviselnék hazánkat, arról nem is beszélve, ha diplomás politikusaink ezeknek az elveknek mentén politizálnának. Más ideológiai szemléletet képviselők tudománytalanságát már nem is említenék, mert a Maxista-Leninisták azonnal háborút indítanának. Lehet, hogy a valódi hiba az volt, hogy az említett Marxista- Leninista filozófia szigorlattal nem rendelkezett Köztársasági Elnökünk.

Felvetődhet, hogy a Palatinusi szemlélet ez utolsó fejezetben átlépte a tudományok határát és politizál.

Határozottan nem a válasz, mert ismert és levéltári kutatások alapján bizonyítható, hogy 1990 előtt egy orvostudományi kandidatúrát addig nem lehetett megvédeni, míg az akadémia nem győződött meg arról, hogy a tudós orvos tudását a Marxista-Leninista filozófiára alapozza.

Általában minden Palatinusi írás végén fel kell tenni azt a kérdést, hogy

MI LEHET A MEGOLDÁS: terjedelmes tanulmányokban lehetne felvázolni és érvelni arról, hogy milyen megoldásokat lehetne alkalmazni ebben a zavarodott helyzetben. Biztosak lehetünk abban, hogy a tudományt az aktuális politikáról le kell választani. Célszerű pontosítani, mert nem csak a tudományokat, hanem magát a kultúrát is függetleníteni kell a politikától és saját tudományos, kulturális és művészetpolitika elvei szerint kellene eljárni a jövőben. Ettől most úgy tűnik eltávolodtunk és a politika rátelepedett a tudományokra.

Mindösszesen két úton haladhatunk tovább:

• A jövőben következetesen járnak el a szenátusok, bizottságok és precedens értékűnek tekintik a most lefolytatott gyorsított és jó néhány esetben vitatható eljárást. A jövőben kötelesség szerűen ülésezni kell, amikor arra felkérik őket, vagy tudomásukra jutott, hogy valaki érdemtelenül visel doktori címet. Mint ahogyan ez most megtörtént a jövőben is gyorsított eljárások alapján lehetne visszavonni címeket, főleg ha az politikai megrendelésre történne. Ez jogilag és politikailag üdvözíthető tevékenység volna, viszont a töredékeiben megmaradt kultúra függetlensége végérvényesen megszűnne.

• Helyre kellene állítani a kultúra függetlenségét. Az adminisztratív és az értelmezhetetlen tudományos elvárások helyett az emberi tudásra, kreativitásra alapozottan kellene címeket adományozni és akkor nem fordulhatna elő az, hogy:

dr. Schmitt Pál köztársasági elnöktől, aki jelenleg 70 éves, címzetes egyetemi tanár, okleveles közgazdász, öt nyelven beszél, kétszeres olimpiai és világbajnok, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke (1990 – 2010. augusztus 4.)

Magyar Sporttanács társelnöke (1997- ) Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) alelnöke (1995 – 1999) Olimpikonok Világszövetségének (WOA) elnöke (1999 – 2007) NOB végrehajtó bizottság tagja (1991 – 1999) NOB sportolói bizottság alelnöke (1984 – 1988) NOB környezetvédelmi bizottság elnöke (1995 – )

OTSH alelnök – MOB főtitkár (1983 – 1988) NOB tag (1983 – ), attól egy gyorsított eljárásban politikai érdekek mentén orvosok, jogászok, tetoválásukat nyíltan viselő orvostanhallgatók az olimpia és olimpiai ismeretek hiányára hivatkozással egyetemi doktori címét elveszik.

 

2012.március.31.

 

Palatinusok