A klónozás (2)
(2012. március 4.)
Gondos áttekintő szakirodalmi tanulmányozás arra enged következtetni, hogy megfelelő biotechnológiai módszerekkel lehet úgynevezett „biológiai hasonmásokat” előállítani. Tegyük fel első laikus kérdésünket: ez miért jó? Több választ is adhatunk erre a nem épen tudományos kérdésre. Például tudjuk, hogy az emberi tevékenység olyan mértékben pusztítja a természetet és vele az élő világot, hogy az évről évre számos biológiai faj kihalásához vezet. A klónozással minden faj megmenthető lenne?
A Spitzbergákon egy jéghegyben kialakították a világ legnagyobb génbankját. Ezzel elméletileg gondoskodott az emberiség arról, hogy a felelőtlenül kipusztított, és veszélyeztetetfajok, írmagjai fennmaradjanak. Ezzel talán a teljes biológiai lét megszűnésének közvetlen veszélyét is el lehet hárítani a jövőben. Tehát a tudománynak ez a fáradozása nem lehet eredmény nélküli.
Ellentmondásosak viszont azok a nyilatkozatok, amelyek azt sugallják, hogy a fenntartható fejlődésnek, csak közgazdasági alapjai lehetnek. Megfelelő pénzügyi fedezet esetében minden kontinensen, földrészen, országban tejjel-mézzel folyó Kánaán lehet. Az élettudományok ismerete alapján ez a felvetés megkérdőjelezhető. A szürke tény viszont az, hogy már jelenleg sem lehet annyi élelmiszert előállítani Bolygónkon, mint amennyire szüksége volna az Emberiségnek.
A klónozás és a géntechnológiák bevezetése mind azt a célt szolgálná, hogy az élelmiszertermelés mennyiségi mutatói emelkedjenek – minél kisebb ráfordítás mellett. Elméletileg ez az állítás is megállja a helyét, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a GMO és klóntechnológiák kutatási és kísérleti szakaszai még nem kiforrottak.
A klónozás egyik leg kritikusabb és etikailag is kifogásolható felvetése az, hogy a klónozás technológiájával kiválasztott fajokat lehessen szaporítani, de felvetődhet az is, hogy kiválasztott emberek klónozásával egy meghökkentő új fajelmélet is kialakuljon. A veszély nem lebecsülendő. A gondolatot folytatva az a futurisztikus gondolat sem zárható ki, hogy laboratóriumokban új embertípusokat hoznak létre, akár politikai megrendelésre. Bízzunk abba, hogy ilyenre nem kerülhet sor, de a veszély lehetősége fennáll. Az aggodalommal kevert felvetés nem alaptalan, mert az esetleges tudományos eredmények lehetőséget adnak arra a jövőben, hogy elő lehetne állítani dolgozókat, katonákat, szavazókat, akiket lehetne GMO és klónozott formaélelmiszerekkel etetni.
A géntechnológia fejlődése soha nem látott végletekig is eljuthat (elméletileg), így a kentaurok, sellők és angyalok hada is megjelenhetne a társadalomban. A tudósokat (akiket most védelembe veszek) nem érdekli a hatás, a kölcsönhatás, hanem csak az jelent számukra beteljesülést és megelégedettséget, ha teóriájukat, hipotézisüket igazoltnak látják. Az atombomba kifejlesztőit nem az vezérelte, hogy időegység alatt hány ember életét tudják kioltani, hanem az, hogy ember is elő tudja-e állítani azt, ami a természetben, a világegyetemben zajlik.
A klónozás és a génmódosítás hosszútávon okozhat akkora katasztrófát az élővilágban (vagy talán még nagyobbat), mint az atomenergia felismerése, felfedezése, megalkotása.
Teljes mértékében érthetetlen, hogy a kereskedelem, a tőke és a politika már a klónozott szarvasmarhák húsának forgalomba-hozatalának gondjaival foglakozik. Mint azt olvashattuk, mindösszesen néhány tucat szarvasmarháról, kecskéről van még szó.
(forrás: Dinnyés András Őssejtek és a klónozás lehetőségei)
Tudott, hogy a klónozott élőlények reprodukálását nem lehet ipariszerűen, futószalagon végezni. A cél az, hogy a legjobb tulajdonságok kerüljenek át az utódba (tejhozam, húsminőség stb.). Elméletileg, ha egy tulajdonságot kiemelünk, akkor valahol vesztességekkel is számolni kell.
Nem lehet egyszerre a tejhozamot, az igénytelen táplálékfogyasztást, a klímatűrést, a betegségekkel szembeni ellenállást egy időben egy egyednél megvalósítani. Mindezek az állítások bizonyíthatók és ismertek – hatás és kölcsönhatás a biológiai rendszerekben minden esetben a természet törvénye alapján zajlanak. A biológia és az élettudományok napjainkban az öröklés és a biológiai sokrétűséget minden esetben csak genetikai alapon vezetik le.
A Hármas Elmélet első tételének megfelelően, vélelmezhető, hogy a kémiai jellegű öröklés, a biológiai reprodukciók esetében csak egy lehetséges természeti törvényszerűségnek tekinthető. Az elem és ion transzportok és azok amorf rácsállandói biztosítják azt a bioelektromos térszerkezeti formát, amelyik bizonyítottan biológiai információt is képes tárolni, továbbadni. Ennek megfelelőn hiába próbálkozunk csak szerves kémiai jellegű klónozással, ha az adott szöveti struktúra nem rendelkezik ion-elem rácsállandóval és főleg töltéssel. Valamilyen formáció természetesen kialakulhat, mint Miller kísérleténél. Tehát a hármas elmélet alapján még elméletileg sem lehet tökéletes biológiai hasonlóságot „előállítani” csak biokémiai alapokon.
Stanley L. Miller és a „Miller-Urey reaktor”
Az etikai kérdéseket fel sem vetem. Biztos lehet mindenki abban, hogy ha ez a biotechnológia a múlt század közepén alkalmazható lett volna, akkor most több embermutáns élne köztünk. A hírhedt diktátoroknak mindig voltak alteregóik, hasonmásaik, Hitler, Sztálin, Rákosi (sorolhatnák történelmünk panoptikumából még jó sok személyt) biztosan nem hagyatkozott volna a véletlenre, és jó néhány klónozott mutánsukkal ajándékozta volna meg népét.
A társadalmi tagozódás sajnálatos módon egyre élesebben szétválasztható. Úgy érezhetjük, napjainkban is vannak kiválasztott nemzetek és népek. Dúl a vita, hogy ez a kiválasztottság a gazdagságon, a hatalmon vagy vallásokon alapszik. Volt olyan időszak, amikor azt hittük, hogy ezek a szemléletek a süllyesztőbe vándoroltak. A főnix saját hamvából ismét életre kelt. A tudományos élet finanszírozói minden esetben saját érdekeiknek megfelelően biztosítják a támogatásokat. Sajnálatos tény, hogy a tudomány a tőke alárendeltje. Ha azt finanszírozzák, hogy tőkepiaci zseniket kell klónozni, akkor a bértudósnak azt a munkát kell elvégezni. Elképzelhetetlen ez az állítás? Nem, mert jelenleg a kereskedelem és a tőke azt rendelte meg, hogy hogyan lehet a mennyiségi termelést növelni, úgy, hogy a profit az egekbe szálljon.
Álságos ellentmondás van a jelenlegi természet- és társadalomtudományok között. Maradjunk a természettudományoknál. A hazai klónkutatási eredmények bemutatásánál a sajtó képviselői a következőkkel szembesültek (2008).
-
„Várunk a bejáratnál, hely nem sok, mert egymás sarkát tapossák a tévéstábok és az egyéb médiumok képviselői. Mindannyian Klonilla miatt vagyunk itt. Klonilla az első klónozott magyar állat. Keresztapja és alkotója Dinnyés András. A professzor első ránézésre a legkevésbé sem professzoros. Farmer, pamuting, copfba kötött haja a háta közepéig ér.Dinnyés András előre figyelmeztet, hogy az egereket élőben nem láthatjuk. Tetőtől talpig le kellene vetkőznünk, hogy fertőtlenítsenek bennünket, majd jönne a steril ruha, de a fényképezőgép még akkor sem kerülhetne Klonilla közelébe. Azt is sterilizálni kellene, amire rámenne az elektronikája. Mindez az állatok védelmében.
Egyszerűsítsük egy kicsi a nagyon bonyolult és összetett kérdést! A klónozás egyik nagy kihívása, hogy a klónozott egyed csak néhány tulajdonságot képes örökíteni, de immunháztartása fejletlen. A szaporítás, amit nem szeretnék előállításnak nevezni, rendkívül költséges. A frankensteini tevékenységet követően bizonyítottan élőlény jön létre, mely érzékeli a környezetet, vannak fájdalmai, és minden ellentétes híresztelések ellenére vannak érzelmei. A két alapösztönnek működnie kell, mert ellenkező esetben csak biológiai robotokról beszélhetünk. Tehát a létfenntartási ösztön alapvető, mivel a folyamatos anyagcsere-fenntartás nélkül elképzelhetetlen a biológiai lét. A predesztinált steril, zárt térben való tartás – mint tej és hús előállítás – ellentétes az élővilág törvényszerűségeivel.Emlékszem, gyermekkoromban minden faluban volt kondás, gulyás, pásztor. Mindegyik egy állatcsoportot volt hivatva a természetben tartani. Soha nem felejtem, hogy reggel, amikor a gulyás ment végig a faluban, a gazda csak kinyitotta a kaput, a tehénke csatlakozott a gulyához, és kiment a dús legelőre. Nem volt leláncolva, nem volt fertőtlenítve. Este, amikor a gulya bejött, minden tehén elballagott egyedül a saját istállójába. A tej, amit a gazdasszony lefejt, csodálatos volt. Nem kellett külön tápokat vásárolni, mert a természet mindent biztosított. Az ellentmondásosság tovább sorolható, és a tudományos virtusságon túl nem tudom, hogy milyen előnyökről beszélünk, és miért ez a sürgető törvényi szabályozás. Az tudjuk, hogy hazánkban magas szinten kutatják a biotechnológiákat, bele értve a klónozást is.”
A hírt követően a szakirodalmazási fázisban azt tapasztaltam, hogy a magyarázkodás elsőszámú érve az, hogy az élelmiszerbiztonság és az ellátás egyre magasabb szintre kerüljön. A klónozott szarvasmarha szaporítása elképesztően drága, nem hatékony, már az ismert gyengeségei is kimutathatók. Említeni lehet pl. azt, hogy sterilen kell tartani a klónozott szarvasmarhákat, ezért valószínűsíthetően folyamatosan antibiotikumot is kell adni. (Emlékszünk arra, amikor az állategészségügyi hatóság egy ismeretlen származású csomagolt csirke-szállítmányt küldött vissza, mert az antibiotikum-tartalma igen magas volt). Az eladási ára a klónozott állapok húsának és tejének nagyon magas. Jön a politikai érvelés. Az élelmiszerárak növekedése azt hozza magával, hogy a mezőgazdaságban dolgozók bevétele megnő, tehát semmilyen kompenzációt és támogatást nem kell adni nekik. Nem vagyok politikus, nem vagyok közgazdász, ilyen esetekben csak számolok, és az eredmény nem megnyugtató. Az ilyen technológiák és az EU-ban kiadott irányelvek és rendeletek alapján az sem kizárható, hogy a mezőgazdaság lesz az a nagy természetet-károsító tényező, melynek hatására az élelmiszerhiány egyre növekszik és akkor még minőségről említést sem tettünk.
Folytatás következik:
Első közlés: 2008-03-07
Sz.M.