A klímaváltozás talán az egyik leg vitatottabb kérdés, amivel a társadalmaknak szembe kell nézni. A klímaváltozás megítélése sok esetben szélsőséges indulatokat gerjeszt.
A természettudományokban kevéssé jártas emberek is tudják, hogy bolygónk klimatikus viszonyai folyamatosan változnak. Szokatlan megközelítésnek tűnhet, de az élőlények ezekhez a változásokhoz, szinte minden esetben alkalmazkodnak. Az alkalmazkodás és a változások a történelmi időben tíz és százezer évek alatt mentek végbe. Ezekben az időszakaszokban fajok drámai kihalásáról tudhatunk, valamint az élővilág szinte minden szereplőjénél mutációk jelennek meg. Ez is csak akkor lehetséges, ha az élet fenntartásához minden feltétel adott. Az emberiség fennmaradásának minimális feltétele, hogy legyen légkőr és víz, természetesen megfelelő minőségben és összetételben.
Ez teremtheti meg a természet sokszínűségét, amit száraz tárgyilagossággal táplálék láncolatnak is nevezhetünk.
Az élet fenntartása a folyamatos anyagcserén alapszik. Az élővilág sokszínűsége és változatossága folyamatosan igazodik és alkalmazkodik az adott környezethez. Szélsőséges példaként említhetjük, hogy a sarkkörön például ne keressünk pálmafákat, de szafarin se akarjunk jegesmedvéket fényképezni. A leegyszerűsített megközelítést senki nem vitathatja. A baj az ott kezdődik, hogy amikor egy földrajzi területen a diszkrét klimatikus változások ellenére is felborul az ökoszisztéma. Korábban ezek a folyamatok lokálisan jelentkeztek és távolabbi területeket nem sújtottak. Napjainkra kialakult klímaváltozási folyamat viszont globális problémaként hat. Nem határolódhatunk el az esőerdők irtásától, a globális széndioxid emissziótól és például az intenzív mezőgazdaság okozta vízproblémáktól.
Az egyre erősödő klímahatásokat észlelve az 1950-es években elkezdődött ezeknek a folyamtoknak a vizsgálata és az elemzése. Nagyon sok időnek kellett eltelni, hogy a tudomány adminisztratív vezetői is belássák: ezek a változások valóságosak és azokat nem lehet befolyásolni még akkor sem, ha azok elképzelt technikái konferenciákon hangzanak el. Ismert a néhány éve lezárt Akadémiai kutatómunka végkövetkeztetése is, – amelyben a három éves kutatási eredményből az átlagember azt olvashatja ki-, hogy nem zárható ki, hogy a jövőben klímaváltozás lesz. Ez természetesen nagyon leegyszerűsített meghatározás és ebből semmilyen következtetést nem vonhatunk le. A kutató munka részeredményeire viszont oda kellene figyelni, még a tudósok egymás közti kommunikációjában is. Ide kívánkozik egy kiemelés az akadémiai anyagból:
"Korunk egyik legfenyegetőbb – ha nem a legégetőbb – környezeti problémájává éppen a földi éghajlat gyökeres megváltozásának a veszélye vált"
A súlyos gondok elemzésével nap-mint-nap számos szervezet, tudós csoport és társadalmi szervezet foglalkozik. Az elméleti elemzések és a kérdések felvetése még önmagukban nem oldják meg a problémákat. A palatinusi elemzések azt az egyszerű módszert alkalmazzák a problémák lehetséges elemzésénél, hogy a kialakult és már bekövetkezett eseményeket teljes komplexitásában igyekeznek megvizsgálni és feltárni. Ez a szemlélet megköveteli azt is, hogy az összefüggések feldolgozásánál minden tényezőt figyelembe vegyen az elemző. Egyszerű példaként hozhatjuk fel a napjainkra jellemző csapadékhiányt és szárazságot. Kiragadott mondat töredékek: – Európában 50 éve nem volt ilyen szárazság… – a Duna folyamszakaszaiban olyan nagy a vízhiány, hogy az áruszállítást fel kellett függeszteni…- a Duna mellé telepített atomerőművek működését csökkenteni kell a vízhiány miatt…
Ezekről a természeti folyamatokról időnként hallhatunk, hol többet, hol kevesebbet, de a folyamatok jövőbeni egymásra hatásának várható, súlyos következményeiről viszont, senki, vagy nagy nagyon kevesek tesznek említést.
Nézzük a konkrétumokat, és próbáljunk egy folyamatot áttekinteni:
- A klímaváltozás korábban feltételezett hatásai bekövetkeztek.
- A bekövetkezett klímaváltozás hatására az időjárás szélsőséges hőmérsékleti értékeket produkál.
- A szélsőséges hőmérsékleti értékek ellenére a Föld átlag hőmérséklete emelkedik.
- A légköri változások, hol özönvízszerű esőzéseket, hol szárazságot eredményeznek.
- A rövid idő alatt lehulló csapadék mennyisége árvizeket és belvízveszélyt eredményez. Az elhúzódó szárazság miatt a talaj kiszárad.
- A hol elöntött, hol kiszáradt területeken a természetes élelmiszertermelés jelentős mennyiségi és minőségi károkat szenved el.
- Az egyre csökkenő természeti területeink ökoszisztémája felborulhat, erdők pusztulhatnak és az élővilágnak súlyos veszteségeket kell elkönyvelni.
- A folyók szélsőséges vízellátása veszélyezteti a települések ivóvíz ellátását.
- Az öngerjesztő folyamatok visszahatnak az ellátás szinte minden területére.
- A sort lehetne folytatni, de a végső eredmény az, hogy a jövő tervezhetetlenné válik.
Ez csak egy kis szelete a globális problémáknak, de nem elhanyagolható. A társadalom ezekről az eseményekről általában értesül, de nagyon sok esetben a bekövetkezett események látványos drámai részét emelik ki a hírközlő szervezetek. Még ez sem volna baj, de a végeredmény minden esetben az, hogy milyen becsült kár következett be. Ezt hol forintban, hol euróban, vagy dollárban határozzák meg. Soha nem értettem meg, hogy ha valóban katasztrófa helyzet alakul ki, akkor miért nem a mentesítésre tevődik a fő hangsúly. A második mondat az, hogy ehhez mennyi pénzre van szükség, mert például üzemanyagot kell venni a rakodó, vagy markoló gépekbe. Senkit nem kell, hogy érdekeljen, hogy milyen módon oldották meg esetünkben az üzemanyagkérdést.
Ennek lenni kell, mert ha segélyvonalakon pénzt gyűjtögetünk és arra várunk, hogy összegyűljön egy tanknyi üzemanyagra a pénz, akkora lehet, hogy végzetes gátszakadás következik be és a kár már pénzben meg sem becsülhető. Számomra nagyon fájó, hogy a 2008. évben javasolt katasztrófa prevenciós programot elutasították, mondván, hogy drága, amelynek az előtanulmányába már szerepelt a Kolontári 10. tározó, mint veszélyforrás. A prevenció és megelőzés költségét nagyon sok nagyságrenddel emeli meg a valós katasztrófa összes kára.
A folyamatosan zajló és erősödő klímaváltozást a mindennapokban is tapasztalhatjuk. Csak egyes celebek örülnek annak, hogy nincs csúnya eső és napoztathatják tetovált bőrüket szeptemberben és októberben. A tények és az érzelmek keverednek, miközben a világ szinte minden pontján társadalmi és ökológiai katasztrófák zajlanak.
Európában a társadalmi problémák előtérbe kerültek és szinte minden csak a pénzről és a gazdasági növekedésről szól. Talán nem túlzunk akkor, ha azt állítjuk, hogy Európai Unió fennállásának legnagyobb konfliktusát éli meg. A konfliktus alapja – gondolhatnánk, hogy az egyre nehezebben előteremthető élelmiszerek, vagy az ivóvíz ellátásának gondja jelenti. Tévedünk, mert minden mögött a PÉNZ áll. A kormányzatok, maga az Európai Unió, miniszterek, államfők újabb és újabb terveket mutatnak be, hogy a jövőben hogyan lehet a gazdaságot fejleszteni és növekedési pályára állítani.
Bár így lenne. A realitás az az, hogy egyszer, amikor volt egy kis szabad időm akkor nem nagyobb távra, mint 10 évre visszatekintettem és tanulmányoztam, hogy a társadalom vezetői milyen elképzeléseket terjesztettek elő és azokból mi valósult meg. Eredményről és grandiózus tervek megvalósításáról nem tudok beszámolni. Óvatos optimizmussal talán azt vélelmezhetem, hogy a társadalom és a gazdaság vegetált.
Legyünk még bizakodóbbak, nehogy úgy tűnjön, hogy csak kritikák hangzanak el.
Örömmel hallgattam, hogy a gazdaságunk egyik jövőbeni pillére a Duna stratégia lesz. A Duna menti országok összefogásának köszönhetően a vízgyűjtő területektől kezdve, a személy és a teherhajózás, valamint az ivóvízbázisok megőrzéséig terjed.
A Duna vízgyűjtő Európa második legnagyobb vízgyűjtője, melynek területe 801 463 km², és 19 országot foglal magában. A dunai vízgyűjtők védelmét 14 országa terjesztették ki, amelyek területe meghaladja a 2.000 km² -t. Reményeink szerint a Duna mentén kultúrált kikötők épülnek, amelyek a teher- és a személyszállítást szolgálják, de csónakházak, és jacht klubok is épülnek. Csak befektetők és projektek kérdése az egész. A fenti megjegyzésem csak a kétkedésemből fakad. A valószínűtlen álomból más, nem éppen megnyugtató hír is felébresztheti a tervezőket.
Az írás végén minden kommentár nélkül tényeket kívánok bemutatni, amelyek befolyásoló tényezők lehetnek például a Duna stratégia tervezésénél. Néhány éve azt is megfogalmazta egy dunamenti ország szakbizottsága, hogy a hirtelen lezúduló – sokszor trópusi esőzés, vagy a most tapasztalható katasztrofális vízhiány a Dunát, mint folyamot megszüntetheti és a meder csak csatorna funkciót képes betölteni. A tanulmány közzétételét követően a „papírral” rendelkező tudósok, szokás szerint kemény kritikát fogalmaztak meg, mert korábban tőlük nem ilyen programokat és terveket rendeltek meg és ezeknek a tényeknek hallatán a befektetők bizalma is meginoghat.
víz
Tények
Töredékek, hírfoszlányok
- Centiméterekben mérhető az az esőmennyiség, ami hiányzik Magyarországról. A természet pusztul, a mezőgazdaság küszködik. Kiszáradt Magyarország.
- Városaink elefántcsonttornyaiból szemlélődve sokan talán még örültek is a nagyjából csapadékmentes ősznek. Nyugodtan lehetett szabadtéri programot szervezni, nem kellett esernyőt cipelni és a vizes, sáros cipők sem okoztak problémát a lakásban. Sőt, Budapesten megcsodálhatjuk a Dunából kibukkanó Ínség-sziklát is. Csakhogy ennek következményei vannak…
- az ország jelentős részén akár 50 százalékkal is alulmúlta a hónapra jellemző átlagot, novemberben pedig 50-60 mm eső hiányzott, ami megegyezik az ilyenkor szokásos mennyiséggel…
- Az őszi káposztarepce jó részét porba vetették, ami a csapadékhiánnyal kiegészülve azt eredményezte, hogy az állományok közel felénél mind a tőszám, mind a fejlettség nagymértékben elmarad az ilyenkor elvárttól. A későbbi vetések egyre rosszabb minőségűek, nagyon egyenetlenül keltek. Az összesen 272 ezer hektáros vetésből a gazdálkodók mintegy 20 ezer hektárt már kitárcsáztak, több terület további sorsáról tavasszal döntenek. Az őszi kalászosokat is sok helyen porba vetették illetve vetik. A termelők egyáltalán nem, vagy csak nagy teljesítményű gépekkel tudtak megfelelő magágyat készíteni, mert a száraz és kemény talajon rendkívül nagy erőfeszítésekkel lehet csak vetni.
- Minden élőhelynek szüksége van ugyanis csapadékra, hogy maradéktalanul betöltse ökológiai szerepét – mondta el az FN24-nek Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. A szárazság gyengíti például a fákat, amelyek így kevésbé képesek ellenállni a betegségeknek és a kártevőknek, sőt, az aszály kedvez a kártevők időnkénti hirtelen és nagymértékű felszaporodásának. Emellett a növényeknek az őszi-téli, „dermedtnek” tűnő állapotban is szükségük van vízre, bár anyagcsere-folyamataik lelassulnak. A szárazság egyik első áldozata lehet a pusztai tölgyes…
- Bármikor jöhetnek „szűk esztendők”, ám a manapság megfigyelhető folyamatokat nem lehet elszigetelt eseményekként kezelni. Hangsúlyozni kell, hogy a globális felmelegedésnek nevezett jelenség nem elsősorban fokokkal mérhető hőmérsékletemelkedést jelent, bár tény, hogy az utóbbi évtizedek során ez is mérhető. Az emelkedés globális szinten az elmúlt 25 évben évtizedenként 0,19 fok, amire lehet, hogy legyintünk, azonban egyes fajok számára már ez is szinte elviselhetetlenül gyors változás…
- A közeljövőben a klímaváltozás főleg a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságában jelentkezhet majd, megnőhet az árvizek, aszályok, pusztító viharok valószínűsége és ereje is.
- . A vizes élőhelyek lassan összeroppannak, illetve átrendeződnek, Európa egyik utolsó, az Alföldön fekvő homoki tölgyese lassan eltűnik… idézet: Birai Dániel írásából
- Kritikus szintre, 71 centiméterre apadt a Balaton az elmúlt hónapok csapadékszegény időjárása miatt. 70 centi alatt elvileg pótolni kellene a hiányzó vizet – erre azonban még nem dolgoztak ki reális megoldást…
- Jóval kevesebb víz lesz a Dunában a következő évtizedekben…
- A Duna vízellátása a következő évtizedekben akár 30 százalékkal is csökkenhet, elsősorban az éghajlat szárazabbá válása miatt – állítja a WWF Magyarország csütörtöki közleményében…
- A Duna németországi szakaszán megvalósított, a klímaváltozás hatásait vizsgáló GLOWA program eredményei alapján a Duna vízvesztése nem csak Bajorországban fog jelentős változásokat előidézni, hanem a Duna alsó szakaszán, így Magyarországon is…
- a Duna vízállására számos összetevő van jelentős hatással: a klímaváltozási modellek szerint a vizsgált területen a következő 50 évben a csapadék 3,5-16,5%-kal fog csökkeni, a középhőmérséklet emelkedése elérheti a 3 °C-ot, a párolgás pedig 10-25%-kal is nőhet…
- Az előrejelzések szerint az Alpok hótakarója is jelentősen csökkenni fog a jövőben, ami eddig a vízfolyások állandó forrása volt…
- A Duna vízállásának hosszú távú változása elsősorban az Alpok állandó hótakarójának csökkenése miatt lesz érezhető, de a természetes növénytakaró átalakulása és a mezőgazdasági termelés változása is befolyásolja a felszíni vizek lefolyását…
- A vízmennyiség csökkenése a vízre épülő energiatermelésben is komoly nehézségeket okozhat. Várhatóan sokkal több lesz a kisvizes időszak, amikor a hajók csak mélységi korlátozásokkal közlekedhetnek, míg a folyóvizek egyre magasabb hőmérséklete korlátozni fogja a vízzel hűtött hőerőművek kapacitását is…
- A vízre minden élőlénynek elengedhetetlen szüksége van, és semmivel sem pótolható. A víz látszólag bőségesen áll rendelkezésre, ám a földi vízkészlet több mint 97%-a sós víz, és a maradék kevés édesvíz nagy része is jég és hó formájában található. A kereslet fokozódása és a kínálat szűkülése egyaránt azt eredményezik, hogy az édesvíz-hiány a közeljövő egyik kulcs-problémájává válik…
- A vízhiány már most számos társadalmi és fegyveres konfliktus okozója és ez még inkább is lesz a jövőben is, mert az édesvíz egyre fogy.
- Különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak a folyók alsó folyásánál elhelyezkedő országok, hiszen a felvízi államok sokszor elhasználják, vagy elszennyezik a víz, jelentős részét. Mindez erőszakos konfliktusok kialakulását eredményezheti, különösen, amikor az alvízi ország katonailag erősebb a felvízinél. A közel-keleti problémák egyik láthatatlan gyökere a vízszűkösség…
- A víz közös kincsünk, életfeltételünk. Sokan mégis inkább üzletet látnak benne. Egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben a szegénység együtt jár majd a szomjúsággal…
- Az édesvízkészlet fogyása valós probléma, az egész Földre kiterjedő, globális katasztrófával fenyeget…
- A vízszolgáltatás privatizációja már eddig is a világ számos pontján vezetett hirtelen, nagymértékű áremelkedéshez. Bolíviában, Chochobamba városában a privatizációt azonnal 100 százalékos díjemelkedés követte, aminek eredményeként a vizet megfizetni nem tudó lakók fellázadtak. A kormány kénytelen volt hadiállapotot elrendelni a térségben. A beruházó, az amerikai Bechtel feladta a városi vízközmű üzemeltetését, amiért 40 millió dollárra pereli a várost a Világbank előtt…
- Az Egyesült Államokban Atlanta városa volt kénytelen visszavásárolni vízközművét, hisz a privatizációt követően jelentősen romlott a szolgáltatás minősége. Amerikában hasonlóan járt további öt város…
- Angliában a vízközművek teljes magánosítását követően az árak kilenc év alatt reálértéken 46 százalékkal emelkedtek…
- Az elkövetkező évtizedekben egyre komolyabb problémát jelent majd a világban az édesvízhiány. Az előrejelzések szerint 2025-re már a világ népességének 40%-a (!) szenved majd az édesvíz szűkösségétől. Minden bizonnyal egyre gyakoribbá válnak majd a vízért folyó erőszakos konfliktusok is. Potenciális válsággóc a Nílus körzete, ahol Etiópia és Szudán egyre több vizet használ el a katonailag erősebb, alvízi Egyiptom elől…
- Kevesen tudják, de az édesvíz legnagyobb részét (78%) öntözésre használjuk, ennek hatásfoka azonban csupán 40% körül van, a legfontosabb lépés így az öntözési technológiák hatékonyabbá tétele…
- Mérsékelni kell a vizek ipari és háztartási szennyezését. Bár hatalmas mennyiségű sós tengervíz áll rendelkezésünkre, egyelőre nem létezik kellően olcsó technológia ennek sótalanítására…
- Vízellátás szempontjából hazánk a világ veszélyeztetett államai közé tartozik. Egyrészt a világ egyik leginkább alvízi állama vagyunk: felszíni vizeink mintegy 95%-a határainkon túlról érkezik. A 2000-es tiszai ciánszennyezés jól illusztrálja kiszolgáltatottságunkat. Másrészt az éghajlatváltozás okozta szárazodás (kevesebb csapadék, több párolgás) az elkövetkezendő néhány évtizedben tovább fokozódik…
- A Duna vízszintje miatt fokozzák az ellenőrzéseket a Paksi Atomerőműben (MTI|2011. 12. 03., 16:05|Utolsó módosítás:2011. 12. 03., 17:21|)
- A Duna alacsony vízállása miatt életbe léptették a kisvizes intézkedési terv második fokozatát a Paksi Atomerőműben. Elrendelték az ügyeletet, és gyakrabban ellenőriznek, de a működés nincs veszélyben…
- Nincs víz! A helyzet válságos: nem csak a Duna alsó szakaszán, de följebb, Magyarországon, Ausztriában és Németországban is” – mondta Ivan Ivanov, a Bolgár Dunahajózási Társaság igazgatója a francia hírügynökségnek. “Az uszályokat jóval a befogadóképességük alatt rakodjuk meg. A hajózható csatorna pedig helyenként olyan szűk, hogy a vontatók csak egy uszállyal haladhatnak át a szokásos hat helyett. Fel sem tudom mérni a veszteségeinket…
- Bukarestben attól tartanak, hogy le kell állítani az ország egyetlen atomerőművének, a cernavodai erőműnek az egyik reaktorát, ha a Duna vízszintje tovább apad…
- A szerb-magyar határnál lévő Bazdan (Bezdán) és a Belgrád közeli Pancevo (Pancsova) közötti 200 kilométeres szakaszon a szerb hydro-meteorológiai szolgálat szerint már jelenleg is a navigációhoz szükséges minimum alatt van a vízszint. Ezen a szakaszon jelenleg csak kishajókat engednek át, miközben teherszállító hajók százai vesztegelnek Bezdannál…
- A horvát Duna-szakasz legnagyobb városának, Vukovárnak a hatóságai megtiltották az 1,3 méternél nagyobb merülésű hajók közlekedését…
- Drágulhat az üzemanyag a Duna alacsony vízállása miatt…
- Leállt a teherhajó-forgalom a Duna vajdasági szakaszán, annyira alacsony a vízállás. Legalább egy métert kellene emelkednie a vízszintnek ahhoz, hogy a hajók újraindulhassanak, erre egyelőre nem látnak esélyt az időjósok. Ha tovább apad a Duna, az egész folyón leállhat a teherhajózás – közölte a Duna Híradó…
- Már több mint két hete vesztegel egy német utasszállító hajó az újvidéki kikötőben. Utasai már régen hazamentek, busszal vagy, vonattal. „Kritikus a helyzet a Dunán, ma Újvidéknél négy centiméteres vízállást mértünk a standard vízmércén, a biztonságos hajózáshoz legalább 80 centiméteres kellene” – mondta az újvidéki kikötő vezetője…
- A rendkívül alacsony vízállás egyik oka, hogy idén tavasszal elmaradt az úgynevezett zöldár, mert a folyó alpesi vízgyűjtői még a múlt télen kimerültek. Az évről-évre szélsőségesebb időjárás, az áradások, illetve aszályok egyre több kárt okoznak a hajózásnak is…
- A Duna várhatóan még tovább apad, és ez az üzemanyagot is megdrágíthatja Szerbiában. Nem tudják ugyanis olcsó, vízi úton szállítani. Felére csökkent a dunai erőművek kapacitása is, ami miatt a szerbiai villamos energiaszolgáltató napi 18 millió kilowattóra áram behozatalára szorul…
- Mintegy százezer tonna kukoricát nem tudnak elszállítani vízi úton a Duna alacsony vízállása miatt Tolna megyei gabonakereskedő cégek, amelyek emiatt jelentős veszteségekkel számolnak…
- Egyre kevesebbet havazik a Svájci Alpokban. Az elmúlt húsz évben kevesebb hó hullott, mint valaha is amióta száz évvel ezelőtt elkezdték rendszeresen mérni a lehullott hó mennyiségét – jelentette a New Scientist című brit tudományos lap…
- Az elmúlt húsz év némelyikében hatvan százalékkal kevesebb hó hullott, mint az 1980-as évek elején – mondta Christoph Marty, a davosi székhelyű Szövetségi Természetkutatási Intézet munkatársa…
- Ausztriában, Székelyföldön és Franciaországban híre sincs a hónak. Sok vendég a hóhiány miatt visszamondta a foglalást. A decemberi meleg miatt több tízezer eurós veszteségre számítanak a szállodatulajdonosok…
- Több hónapja tart a szárazság Székelyföldön, amit nemcsak a mezőgazdaság érez meg, hanem a turizmus is. Nemcsak eső, hó sincsen…
- A hóra várnak Ausztriában is, ahol általában már november közepén megkezdődik a síszezon. „Mindenhol szárazak, barnák a pályák, és ráadásul a hóágyúkat sem tudjuk használni, mert nincs elég hideg…
- A Francia Alpokban 50 éve nem volt ennyire enyhe a december. A hónak se híre se hamva. A népszerű dél-kelet francia síközpontban, Chamrousse-ban egyelőre a pályákat javítják és havazást, meg turistákat várják…
- Saját méréseim (szerző) 2011. október 28- november 08 között az Alpokban. Innsbruck október 29 déli 12-kor 18 ̊C, november 01 San Bernardino 4̊C .
- A Duna vízgyűjtő területének országaiból (Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Csehország, Németország, Magyarország, Montenegró, Moldova, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) érkezett miniszterek, valamint az Európai Bizottság képviselői és vízigazgatásért felelős szakértők ütemtervben rögzítették a tennivalókat. A dokumentum jelentősége, hogy egységes módszertannal készült, egységes tervezet…
- A miniszteri találkozón elfogadtak a 17 részvízgyűjtőre vonatkozó árvízi akcióterveket is. Ezek a tervek – amelyeket az ICPDR Fenntartható Árvízmegelőzési Programjának keretében dolgoztak ki – sok száz konkrét intézkedést tartalmaznak, köztük a lápok újbóli meghonosítását, természetes gátak kialakítását, a töltések továbbfejlesztését…
- A Természetvédelmi Világalap (WWF) a hajózási útvonalak környezetkímélő alakítását szorgalmazta a konferencia alkalmából kiadott bécsi keltezésű közleményében. A WWF a BUND német környezetvédelmi szervezettel közösen százezer támogató aláírással ellátott kérvényt adott át a résztvevőknek. A WWF szerint az elfogadott ütemterv nem terjed ki számos tervezett infrastrukturális beruházásra, amelyek káros hatással lehetnek a folyóra. A közleményben többek között azt írták, hogy a hajóközlekedés javítását szolgáló egyes magyarországi tervek az ivóvízkészleteket veszélyeztethetik és a talajvíz szintjének csökkenését okozhatják…
- Célegyenesben a Duna-stratégia…
- A Duna, mint folyó, közlekedési útvonal, ivóvízbázis kiemelt szerepet kap és kapott a magyar EU elnökség alatt. A Duna azonban sokkal több, mint földrajzi fogalom: kultúrákat összekötő kapocs. És most ne a megszemélyesített Duna terebélyességéről szóló népdalokra gondoljunk…
- Duna-stratégia (2011) Bár maga a terv megelőzi a magyar elnökséget, a Duna-stratégia a legfontosabb elnökségi prioritások egyike. 2011 lévén a terv már nem az ellenség kitúrását, nem a nemzetiségek kérdésének megoldását és nem is a rég megoldott vámok ügyét szolgálja, hanem a manapság sokkal aktuálisabb, környezetvédelmi, közlekedési, infrastruktúra-fejlesztési, és kulturális projekteket öleli fel. Ez az első terv a témában, mely hivatalos elfogadást nyert: az Európai Parlament 549 igen szavazattal áldását adta rá, és már „csak” a megvalósításra vár. Jelenleg is külön munkacsoport dolgozik a tervezet gyakorlatba ültetésén. Ha a stratégia sikeresnek bizonyul, akkor az egész Unió számára modellé válhat, és az európai belső piacot újabb, szorosabb integrációk erősíthetik. A régióból Ausztria, Bulgária, Csehország, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, valamint a közeli vagy távoli jövőben a csatlakozásban reménykedő Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova és Ukrajna lesznek a társaink a nagy terv véghezvitelében…
- A Duna a második leghosszabb folyam Európában (a Volga után). Németországban, a Fekete-erdőben ered, két kis patakocska, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányba 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. A magyarországi főágának hossza 417 km…
- A 20. században a folyam fölső szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, mely megváltoztatta a folyó természetes vízjárását és gyakorlatilag megszüntette a hordalék alpi utánpótlását. A rendszer utolsó tagja a Szlovákiában felépített Bős–nagymarosi vízlépcső. A Dunakanyar fölötti szakasz vízszintje folyamatos csökken, ennek következtében pusztulnak a part menti élőhelyek. A legnagyobb veszély a Duna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfa ligeteit fenyegeti….
- A Duna a világ „legnemzetközibb” folyója; 10 országon halad át, a vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint. Több jelentős település is emelkedett a partjain, köztük négy jelenlegi főváros: Bécs, Pozsony, Budapest és Belgrád…
- Ivóvíz :Közvetlenül a mederből, tisztítások után kerül a Duna vize Baden-Württemberg tartomány mintegy 30%-ában, Ulmban, Passauban, pár romániai településen. Más helyeken a víz nagyfokú szennyezettsége miatt az ivóvíz ilyen formában nem nyerhető. Elsősorban Magyarországon nagyon elterjedtek a parti szűrésű kutak, amelyek szinte az egész tágabb Duna mente, így Budapest ivóvízkészletét biztosítják…
- Vízhiányhoz vezethet a felmelegedés az Alpokban…
- Vízhiányt okozhat a globális felmelegedés Észak-Olaszországban, Svájcban, Dél-Németországban és Kelet-Franciaországban. Az Alp Water Scarce nemzetközi kutatási program szakértői szerint már most fogyóban vannak a kontinens fontos édesvízkészletét képző alpesi gleccserek, tavak és források…
- Az elmúlt száz év megfigyelései alapján az osztrák Alpokban emelkedett a hőmérséklet, csökkent a csapadékmennyiség, a talajvízképződés pedig 25 százalékkal esett vissza – számoltak be az Alp Water Scarce nevű európai uniós kutatási program koordinátorai egy grazi konferencián. A talajvízszint várhatóan tovább csökken, nem utolsósorban a turizmus és a mezőgazdaság fokozódó vízigénye miatt. A gleccserek fokozódó olvadása pedig végleg "elzárhatja a csapot"…
- Az Alpok térségében ugyanakkor gyakori nyári hőhullámokat is jósolnak, a csapadék mennyisége várhatóan északon enyhén növekedni, délen jelentősen csökkenni fog. A vízhiány konfliktusokat eredményezhet az energiaszolgáltatók, a mezőgazdaság és a turizmus között…
Az Alpok hegylánca a MODIS műhold felvételén (forrás: NASA)
- A most gyűjtött adatok nemzeti és határon átnyúló vízkezelési koncepciók alapját képezhetik az érintett alpesi térségek számára. Eddig négy területen fejlesztettek ki előrejelző rendszert. Karintiában a rendszer célja, hogy fenntartható módon biztosítsa az ivóvízellátást, Szlovéniában ugyanakkor a mezőgazdaság víztakarékosságát hivatott elősegíteni. Az olasz Alpokban pedig arról készült javaslat, hogy a háztartások tisztított szennyvizét vízierőművek vízkészletének pótlására használják fel…
- Egyre-másra szakadnak le kisebb darabok a Giesen gleccser nyelvéből a Jungfrau nyugati lejtőjén a svájci Alpokban. Ha végképp destabilizálódik a gleccser, akkor tizenkét focipályányi jég zúdul le a völgybe. A túraútvonalakat máris lezárták Lauterbrunnen környékén…
- Az elmúlt hónap folyamán gyakorlatilag végig anticiklon alakította időjárásunkat, melynek peremén csupán egy-egy gyenge hidegfront érte el az országot, azonban ezek a frontok csapadékot sehol sem okoztak. Nem véletlen tehát, hogy az idei november az elmúlt 110 év legszárazabb novembere címet "szerezte meg" magának…
Szacsky Mihály 2011. december 5.
