Energiabiztonság a fukusimai földrengés után

Pallas Páholy

júniusi rendezvénye

Vendégségben,

a Pannon Palatinus Társaság

Tévedés történt, gondolhatják sokan, akik olvassák a Pallas Páholy júniusi meghívóját. Feltehető a kérdés, hogy az energia biztonság kérdéséről mit tud mondani egy, az élettudományokkal foglakozó kutató. A válasz abban keresendő, hogy az egyre növekvő energiatermelés káros hatásai az élővilágra egyre nagyobb veszélyt jelentenek. Az emberek többsége azt olvassa ki a hírekből és a tudósításokból, hogy az atomenergia környezeti terhelései jelentik az élővilágra a legnagyobb veszélyt. A környezetvédők figyelmének középpontjába ezért, Csernobil óta, az atomenergia biztonsága került, miközben a nukleáris fegyverekről, szinte semmit nem szólnak (?). Az atomenergia hatásairól és a kölcsönhatásokról, valamint azok bonyolult összefüggéseiről folyamatosan társadalmi viták zajlanak. Folyamatosan értesülhetünk különféle szakmai területek véleményeiről, amelyek álláspontjai zömében ellentétes véleményeket fogalmaznak meg. Így fordulhat elő az, hogy fizikus biológiai kérdéseket feszeget, biológus pedig mérnöki tudományokkal foglakozik. Az interdiszciplináris szemlélet háttérbe szorult, azaz a tudományok átjárhatósága és egységes értelmezésével foglalkozó tudományos „műhelyek” kutatási eredményeit rendre nem veszik figyelembe. A hiteles népszerű tudományos ismeretterjesztés folyamatosan veszít értékéből, a helyét az egyre bulvár stílusban íródott „tudományos szenzációk” veszik át.

Fukusima után egyre égetőbb, hogy ezekre a megkerülhetetlen kérdésekre teljes körű válaszokat keressünk, mert néhány esetben már a pánik hangulat előjelei is megfigyelhetők voltak. Mindennapi kutatómunkám során sok emberrel találkozom és megfigyeltem, hogy katasztrófákat követően az emberek milyen kétségbeesetten szeretnének valamilyen értelmezhető választ kapni azokról, a bizonyos hatásokról és kölcsönhatásokról, amiről azt gondolják, hogy akár egészségüket, vagy életüket is veszélyeztethetik. A lehető leg gondosabb vizsgálódások is azt mutatják, hogy a hírközlő szervek a kiegyensúlyozott tájékoztatást „unalmasnak” tartják, míg az igazi hír számukra maga a katasztrófa és ahhoz köthető emberi és természeti tragédiák. Egy típusos „gyöngyszemet” érdemes az elmúlt napok híreiből beemelni az írásba:

„Borzalmas következményei vannak a fukusimai katasztrófának: A fukusimai atomkatasztrófa nyomai máris megmutatkoztak. Nemrég megszületett egy nyuszi, akinek nincsenek fülei. A Japánt sújtó hatalmas földrengés, károkat okozott az atomerőműben, amiből káros anyag szivárgott a környezetbe. Ennek első látványos jelei az állatvilágban láthatóak. Nemrég számoltak be a japán híradások arról a nyúlcsaládról, akik az atomerőmű közelében hozták világra a katasztrófa utáni első szaporulatukat, melyből az egyik kisnyúl fül nélkül született. Szerinted a katasztrófának csak az állatvilágra lesznek kihatásai?”

A hírt nem célszerű kommentálni, mert önmagát minősíti. Itt célszerű megemlíteni azoknak az embereknek a folyamatos szorongásait is, akik napjainkban azt hiszik, hogy például a tavaszi náthájuk, vagy a lábfájásuk az biztos, hogy a Csernobili atomkatasztrófa miatt van.

A Pannon Palatinus Társaság fontosnak tartja, hogy nem csak alkalomszerűen, hanem folyamatosan tanulmányozza az Emberiség aktuális helyzetét és jövőbeni esélyeit. A társaság a tudományok egységére alapozva végzi kutatásait és megállapításait. A kutatómunka lényege, (mint ahogyan az elvárható) az, hogy a természet vizsgálata kerüljön előtérbe úgy, hogy a fő hangsúlyt a biológiai lét fennmaradása jelentse. A természet vizsgálatának egyik módszere az, hogy feltárja a természet törvényeit és azok természetes összefüggéseit, amit szerencsére nem emberek alkottak. Kijelenthető, hogy a természet törvényszerűségei nem írhatók felül és azok nem sérthetők meg. A természet törvényei biztosítják az élet fennmaradását és megújulását. Ezt a kényes egyensúlyt számos esetben emberi cselekvések sokasága sérti, nap, mint nap. A válasz nem maradt el, a természet minden esetben kompenzálja és kijavítja az ember által elkövetett hibákat és ezért néha az emberiségnek nagyon nagy árat kellett fizetnie.

A földi élet, az Emberé válástól kezdve, a természet részét képezte úgy, hogy egyben élvezte a természet egyensúlyi állapotának biztos nyugalmát. Úgy 200 évvel ezelőtt az emberiség úgy gondolta, hogy tudásával a természet kincseit és a tartós természeti egyensúlyi állapotát kihasználva a természet kincsestárát kitermeli, és azt rövidtávon saját önös céljaira felhasználja. Tehát az emberiség a természet körforgásába beavatkozott és egyre több területen egyensúlytalanságot produkált, sajnálatos sok esetben visszafordíthatatlanul. Ennek egyik típusos példája az energia igény fokozatos növekedése és az energiatermelés.

Egy merész fordulatot véve az energiabiztonság és fukusima kérdésének megvitatásától térjünk el egy kis időre és helyezzük előtérbe az élettudományokat, majd új ismereteink birtokában ismét térjünk vissza alaptémánkhoz.

Az élővilág kutatását négy nagy rendszerbe foglalhatjuk. A botanikai a növényvilággal, a zoológia az állatvilággal, a mikrobiológiai a mikroorganizmusokkal foglalkozik. A negyedik fő tudományterület az Antropológiai- embertan. Az antropológiai összetett és komplex tudományterület, melynek számos rész tudományterületei vannak. Említhetjük a kulturális, szociális vagy biológiai antropológiai területeket, de ide sorolhatjuk az etnológiát, anatómiát, biokémiát és esetünkben például a sugárbiológiát. Frissítsük fel tudásunkat és néhány természeti alaptörvényt és azok összefüggéseit elevenítsük fel az antropológia tükrében.

• a természet világában, beleértve a teljes világegyetemet, a nukleáris folyamtok és ezzel együtt a sugárzás mindenütt jelenlévő természetes jelenség.

• bolygónkon, a Fölön az élet megjelenésének alapfeltétele volt a „sugárzás”, amelynek jelenlétét az élet körforgása nem nélkülözheti.

• a biológiai lét napjainkban is csak a folyamatos és szakadatlan háttérsugárzásoknak köszönhetik fennmaradásukat. Két fő háttérsugárzást különböztetünk meg. A földi élet teljes időszakában természetes háttérsugárzásokról beszélhetünk, ami kozmikus és földi sugárzások összességét jelentette. Nem telt el száz év és megjelentek a mesterséges sugárzások, amelyek kiterjeszthetők a nukleáris sugárzásokon kívül az egyéb elektromágneses sugárzások területére is (pl. rádiófrekvenciás tartományok). Napjainkban a két fő sugárterhelés összessége (átlagban) sem lépi át a biológiai lét fennmaradásának határait. Természetesen Hirosima esetében, vagy a Csernobili mentések esetében emberek kerültek közvetlen életveszélybe a kritikus értéket meghaladó sugárzások miatt. Hallhattunk arról is, hogy Fukusimában is néhány mentésben résztvevő ember kritikus értékeket meghaladó sugárterhelést szenvedett el. Tudomásunk szerint a fukusimai reaktor sérülése miatt ez idáig egy ember sem vesztette életét, noha néhányan a megengedettnél több dózist kaptak.

• a Nap sugárzása biztosítja bolygónkon az élet fennmaradását és a viszonylagos hőmérsékleti stabilitást. A Nap „élete” az egy gigantikus nukleáris folyamatnak tekinthető. A föld légköre a nap direkt sugárzását megszűri és ez által az az emberi élet részévé vált. Azt is mondhatjuk, hogy (a teljes evolúciós folyamatokat figyelembe véve) a kozmikus, Nap és természetes Föld sugárzás egysége jelenti napjainkban is az élet alapját.

• a biológiai lét Föld történeteink időszakaiban az energia fogalma ismeretlen volt. A Nap sugárzása és a szén körforgása (fotoszintézis) jelentette a természetben a teljes biológiai egyensúlyt. A XIX. század közepéig csak a természetes megújuló energiát használta fel az emberiség saját jólétének biztosításának céljára. Épített környezetét köböl, fából és földből hozta létre. Energiát feleslegesen nem fektetett be építőanyagaiba, ellentétbe napjaink építőanyagaiba felhasznált energiákkal, amit a cement, üveg, tégla stb. gyártástechnológiáknál alkalmaznak.

• Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az emberiség létszáma milyen rohamosan emelkedett az elmúlt kb. 250 év alatt. (1804-ben született meg az egymilliárdodik ember,-1900-ban már mintegy 1,5 milliárdan voltunk,-1960-ban 3 milliárd,1975-ben 4 milliárd,1987-ben pedig az ötmilliárd,2004 hat és félmilliárd,2011 7 milliárd lélek él a földön)

• Az ipari forradalom óta, az emberiség fokozottan és folyamatosan növekvő energiát igényel és állít elő. A megnövekedett energia felhasználásból egyre több energiát fogyasztó eszközöket állít elő. A folyamatosan növekvő emberiség egyre többet fogyasztana és mindenhez egyre növekvő energiatermelésre volna szüksége. Ezt a többlet energiát a föld „tartalékaiból” meríti, amelyek, nem tekinthetők megújuló folyamatoknak. A természet tartalékainak indokolatlan felhasználásával és a termelés fokozódásával azt értük el, hogy egyre több a hulladék és egyre nyomasztóbb a szemétkezelés kérdése. Leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy azért dolgozunk, és azért termelünk sokat, hogy egy rövid időn keresztül élvezhessük (egy kicsit) a természeten kívüli mesterséges világ csalóka élvezetét. Az ipari álomból való felébredésünk lehangoló, mert egy szeméttelepen találjuk magunkat, miközben visszavonhatatlanul elfogyasztottuk a jövő nemzedékek életterét.

• az emberi tevékenységek összessége és a dinamikusan növekvő többlettermelés első igazán nagy figyelmeztető jelensége a légkörváltozásban és ezen keresztül a klimatikus viszonyok változásában mutatkozott. A sokat emlegetett széndioxid üvegház hatását 15-20 éve bizonyos „tudósok” (akik a tőke szolgálatába álltak) még vaklármának tekintették. Néhány hónapja egy klímakutatót nem lehetett meggyőzni arról, hogy a széndioxid megkötésének módja nem az, hogy pl. a karsztvizeinkbe sajtoljuk (gigantikus szódavízgyártás) a minden baj okának kikiáltott gázt. A természetes megoldás az volna, hogy a Nap sugárzását a természetben megújuló fotoszintézis révén stabilizáljuk, egyensúlyt próbáljunk teremteni, ezzel elérhetnénk azt, hogy sűrű erdőkben élvezhetnénk az oxigénnel dúsított erdei levegő illatát.

• A megnövekedett emberiségnek egyre több problémával kell szembenéznie. A táplálék láncolatának is elméletileg földi körülmények között egyensúlyban kellene lenni. Mérsékelt kutatók egybehangzó véleménye, hogy a jelenlegi földi népesség fenntartásához már két Földfelszínre volna szükségünk. A tudomány elméletileg ismét az emberiség segítségére sietett. Az a bizonyos résztudomány, amelyik nem veszi figyelembe a társtudományok észrevételeit, az sokszor több kárt okoz, mint hasznot. Azt hallhatjuk, hogy az új biotechnológiákkal megszűnik az éhezés, mert birtokunkban van például a génsebészet is. A témát részletesen nem kifejtve ennél a példánál is azt tapasztalhatjuk, hogy egyre nagyobb energia befektetésekkel egyre kockázatosabb „eredményeket” érünk el.

• Hogyan kerül fukusimához és az energia biztonsághoz az élelmiszertermelés és főleg a globális élelmiszer kereskedelem. Nem ellentmondásról van szó. A fukusimai megsérült reaktorból szivárgó és kilépő radioaktív izotópok problémája is zavart keltett a táplálkozás biztonságába. A jóddal kapcsolatos hisztériát érdemes megemlítni. Gondos megfigyelések azt mutatják, hogy a jóddal, mint biológiailag létfontosságú elemmel kapcsolatos ismeretek nagyon hiányosak, sőt mondhatni zavarodottak. Az értelmezhetetlen és tudománytalan megnyilatkozások ott is tetten érhetőek, amikor „sugárfertőzésről” beszélnek, vagy elemi szinten sem ismert, hogy mi takar a sugárzás kifejezése. A fülnélküli tapsifüles esete fukusimában tehát ennek a tudatlanságnak a típusos megnyilvánulása. A kedélyeket nem borzolva valóban ismertek a sugárzásoknak azok a hatásai, amikor a természetes géneket „hasítani” képesek a sugárzások, amelynek lehet az a következménye, hogy az adott túlélő biológiai lényben mutációk alakulnak ki. Mindenki megnyugtatására a fukusimánál történt természeti katasztrófából adódó reaktor balestet követően emberi mutánsok nem jelentek meg földünkön. A téma iránt valóban érdeklődőknek javaslom, hogy tanulmányozzák azt a nemzetközi több évtizeden keresztül folytatott vizsgálatot, amelyek a hirosimai és a nagaszaki atombomba támadást, és sugárzást túlélőknél végeztek.

A kérdés tehát az, hogy mi várható a jövőben az atomenergia és egyáltalában az energia biztonság területén.

Sablonos válaszokat is adhatunk, mint például azt, hogy be kell zárni az atomerőműveket, vagy azt hogy a jövőben csak bioenergiával biztosítjuk jólétünket stb. A hangzatos kijelentések mögött viszont nem más búvik meg, mint az emberiség jövőjének összetett problémája. Ezt felvonulásokkal, demonstrációkkal, megtévesztő, de jól hangzó tervekkel sajnos nem lehet megoldani. Japánban és Németországban követelik az atomerőművek bezárását. Természetesen ezeket az erőműveket le lehet állítani, de akkor az adott országban a villamos áram fogyasztását drasztikusan csökkenteni kell, de mondhatjuk azt is, hogy racionalizálást (takarékosságot) azonnal el kell kezdeni. A kivívott és megharcolt „jólétünket” viszont nem szeretnék feladni, hallhattuk a nyilatkozatokból, sőt folyamatosan „növekvő gazdasági” pályát emlegetnek. Németország esetében azt hallhattuk, hogy a kieső reaktor kapacitásokat gázerőművekkel fogják helyettesesíteni. ? A kérdőjel nem véletlen a mondat elején, mert ebből azt olvashatjuk ki, hogy még intenzívebb lesz a fosszilis energiahordozók kitermelése (amelyek már egyes vélemények és tanulmányok szerint elérték a földi kitermelés csúcsát), ezzel ismételten folyamatosan emelkedni fog a széndioxid kibocsátás. Ez sem baj, mert a bioenergia alapja (bio-energetikai növények) felveszik a felesleges széndioxidot, de az is igaz, hogy elégetésüket követően az ismét visszakerül a levegőbe. Arról nem is beszélve, hogy lehet e a jövőben élelmiszertermelés helyett a termőföldeken például energiafákat termeszteni. Az éhezés világméreteket öltött, még akkor is, amikor egyes országokban úgy tűnik, hogy élelmiszer felesleg van. Az ellenpéldát is említhetnénk a Németországban terjedő E-coli fertőzés például, a teljes európai zöldségtermesztést megroppanthatja, és akkor mi lesz a globális élelmiszer kereskedelemmel. Ezek már túllépik a szakterületi elemzések határait és a lét biztonságát veszélyeztető tényezőké növik ki magukat.

A kérdéskőr elemző módon történő tanulmányozása néhány érdekességet is a felszínre hoz. Emeljünk ki egy tényt. Francia országban miért nem tiltakoznak az atomerőművek ellen, noha az ország területen több tucat atomerőmű van. Talán azért nem, mert Franciaország szeretné Európát ellátni atomenergiával? A felvetődött kérdéseket egyszerűen nem lehet lezárni, és nem lehetséges egy válasszal a megoldást leírni.

A jóléti társadalmak a fenntartható fejlődést vizionálják, miközben a Föld nyersanyag készletei, még ha lassan is, fogyóban vannak. A többlettermelés és az indokolatlan energia felhasználás globális hatásai napjainkban már érezhetőek.

A megoldás egyik lehetséges módja az volna, ha a gazdasági fenntartható növekedés helyett az emberiség ismételten a fenntartható természeti egyensúlyhoz igyekezne visszatérni. A tudományokat nem arra kellene ösztönözni, hogy a természet törvényeivel szembeszálljanak, hanem arra, hogy végre az Ember rendelkezzen a „természet törvényeinek” ismeretével és ennek birtokában minden Ember élvezni tudja az egyszeri megismételhetetlen nagybetűs ÉLETET.

Szacsky Mihály