Az élet világűri eredetének elméletét igazolja a NASA kutatói által bejelentett új felfedezés: első ízben sikerült kimutatni fehérjealkotó aminosavat, glicint egy üstökösnek a Földre visszahozott anyagából.
Latóriumi űrkörülmények közt előállítottak egy az élet létrejöttéhez szükséges, kulcsfontosságú RNS komponenst, amely minden földi élő szervezet genetikus anyagában megtalálható.
A kísérlet egy nagyobb projekt részeként zajlott, amelyben az élet építőelemeinek űrbéli létrejöttét vizsgálják a NASA Ames Kutató Központjában. „Azt már tudjuk, hogy ezek az elemek ma is léteznek odakint, ám azt nem tudjuk, hogyan keletkeznek” – nyilatkozta Stefanie Milam, asztrokémikus.
A kutatócsoport első hozzávalóként vett egy jeges pirimidin molekulamintát (egy nitrogén- és széntartalmú, gyűrű alakú vegyület). A pirimidin három nukleinsav bázisnak is alapja; ezek egyike az uracil, mely a ribonukleinsavban, azaz az RNS-ben fordul elő. A jeges mintát mindvégig az űrben tapasztalható körülmények közt tartották: szélsőséges hidegben, -200 fok alatt, légürestér közeli állapotban, erős sugárznak kitéve. A mintát ezután UV-sugárzás alá helyezték, mintha csak kozmikus sugárzás vagy egy csillag sugárnyalábja ért volna egy sűrű molekulafelhőt. Amint a jég felolvadt, új uracil-tartalmú anyag jött létre.
Az eredmény ugyan látványos, ám attól még nagyon távol van, hogy megértsük a bonyolultabb vegyületek űrbéli keletkezését, és azt, hogy ezekből hogyan alakulhatott ki az élet a Földön – és esetleg a Világűr egyéb szegleteiben.
„A természet igen jó a Lego-játékban” – mondta el Scott Sandford, a NASA asztrofizikusa, az űrbéli szerves anyagok szakértője. „A kérdés az, hogy a természet képes-e kastélyokat vagy hidakat is felépíteni a Legóból? Az eddigi eredményeink arra világítanak rá, hogy az Univerzum szabályok szerint működik, és úgy tűnik, e molekulák létrehívása része a programjának.”
A szerkesztő megjegyzése: az elmúlt közel száz évben számos kutató próbálta az élet eredetét megfejteni. A korai kísérletek egyike: a Miller-Urey reaktor.
A Miller-Urey reaktor különböző egyszerűbb szerves molekulák prebiotikus szintézisére alkalmas. Olyan szerves molekuláknak, mint a fehérjealkotó aminosavak közül a glicin, az alanin, az aszparaginsav és a glutaminsav, illetve az anyagcsere-folyamatokban részt vevő tejsav és borostyánkősav az ősi légkörhöz hasonló körülmények közötti gyors és hatékony szintézisét először Harold Urey tanácsait felhasználva Stanley L. Miller valósította meg. Miller az ősatmoszférának megfelelő gázelegyben a villámlásoknak megfelelő elektromos kisüléseket hozott létre. Említhetnénk Paul Davies elméleteit is.
Az élet eredete egyike a tudomány legérdekesebb és még megválaszolatlan kérdéseinek.
1. Az élet csupán egy kémiai baleset eredménye, ami egyedülálló az univerzumban?
2. Vagy éppen ellenkezőleg, mélyen bele van vésve a természet törvényeibe, és fel is bukkan ott, ahol a körülmények kedvezőek? (A BIR elmélet szerint ez valószínűsíthető)
A Hármas Elmélet első BIR (biológiai ionrács) elmélet első tétele is értelmezi ezt a kérdéskört (szerző).
A BIR hipotézis: A Föld történetének egy meghatározott idejében a szervetlen anyagból – elemekből, ionokból – alakult ki az élővilág, amely ugyanazokat a szervetlen anyagokat, elemeket tartalmazta, mint a kialakulás előtt.
Az elemek, a molekuláris és vegyületi formációk egyesülése, bomlása, átalakulása elméletileg a kémia és fizika törvényszerűségei szerint zajlott. A földi élet kialakulásának pillanatában viszonylagosan stabilizálódott a légkör, a vízkészlet, a hőmérséklet – és adott volt az elemek teljes spektruma. Miller kísérletének megfelelően a természeti adottságok kiegészültek elektromos kisülésekkel és – nem utolsó sorban – sugárzással. A kozmikus sugárzás képes volt a vizet bontani, és a légkörben megjelent az oxigén is. A biológiai élet pusztán kémiai folyamatokkal nem alakulhatott volna ki. Mint ismert, a szénvegyületek önmagukban nem képesek az áramot vezetni, és töltöttséget tárolni. Nem zárható ki, hogy – egyes kutatócsoportok állításával egyetértve – az élet akkor alakult ki, amikor nagy sebességgel és nyomással úgynevezett csillagpor hatolt a Föld légkörébe, ezzel a szénvázas molekulák, vegyületek ionokat zártak be (elsősorban kationok), amelyek töltöttségükkel egy sajátos „szénvegyületi” elektromos töltöttségi hálózatot hoztak létre. Ennek alapján reprodukálhatták magukat az első olyan szénvegyületek, amelyek saját, önálló töltöttségi + térhálóval rendelkeztek…
Vegyes hírekből válogatta: Szacsky Mihály