Egyre többet hallhatunk a „medical infra-imaging”-ról napjainkban. A közzéadott híranyagok, publikációk, írások és reklámszövegek sok esetben ellentmondásosak és sajnálatos módon félrevezetők. Azt sugallják ugyanis az írások, rádióműsorok, televíziós riportok, hogy létezik egy nagyon drága hőmérő, amivel lehet mérni a test felszín hőmérsékleti eltéréseit, és ez által a mélyben lezajló „gyulladásokat” ki lehet mutatni. Ez a szemlélet teljes mértékben félrevezető, megtévesztő.

Sajnálatos módon a természettudományok félreértelmezése és a tudás nélküli látszat- (diagnosztikai) tevékenységek, vizsgálatok sok esetben kockázatokat jelentenek, és képesek károkat is okozni a pácienseknek.

Az elmúlt több mint két évtizedben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (Természettudományi Kar, Nukleáris Technikai Intézet-tanszék), ahol tudományos kutatómunkámat végzem, feladatom volt ennek a mérési, vizsgálati eljárásnak megismerése, értelmezése és kiterjesztése a humán vizsgálatokra.

A világban egyre szaporodó thermográfiás és hőtérképes humán vizsgálatokra kialakított laboratóriumok száma egyre növekszi. Az infravörös érzékelőket (thermovíziós-„hőkamerák”) gyártó vállalatok sorra jönnek létre. Kezdik felfedezni, hogy az ipari és hadiipari felhasználással párhuzamosan a humán (egészségfenntartás és orvosi tevékenységek) felhasználás is jelentős kereskedelmi és gazdasági előnyöket jelenthetne. Néhány évvel ezelőtt a gondos szakirodalmi anyagok felkutatásánál mindösszesen néhány száz publikációval találkozhattunk ebben a témakörben. Az elmúlt hetekben (2007. szeptember) a világhálón már 2 millió felett volt a találatok száma.

Elméletileg minden rendben volna, örülhetnénk annak, hogy az élettudományok egy újabb tudományos eredményt könyvelhetnek el, és még közelebb juthatunk az egészség fenntartásához, valamint eredményesen küzdhetünk a betegségek ellen.

A valóság azonban lehangoló. Minden erőfeszítés dacára, több mint fél évszázad kevésnek bizonyult arra, hogy az infravörös sugárzást érzékelő berendezések helyet kapjanak az orvosi diagnosztika tárházában. Folyamatosan születnek elképzelések a módszerrel és annak fejlesztésével kapcsolatban, amelyek aztán ellaposodnak, és sajnálatos módon minden tudományos alapot nélkülözően áltudományos, sokszor a kuruzslás szintjére süllyedő szolgáltatássá alakulnak át.

A gazdasági és piaci tevékenységeknek köszönhetően fel-felbukkannak kisebb-nagyobb csoportok, akik szeretnék ezt a diagnosztikai módszert a mindennapi orvosi gyakorlatba elterjeszteni. A „tudománytalanságokra” épülő szolgáltatásnak tűnő tevékenység okozta káros hatásokat az sem mérsékli, hogy az esetek nagyobb részében ezeket a vizsgálatokat orvosok végzik. A felelőtlenül végzett thermovíziós és hőtérképes vizsgálatoknál minden esetben felvetődik, hogy az alkalmazójának vajon van-e minimális ismerete a módszerről és annak technológiájáról.

A kutatómunka egy adott szakmai területen nem csak azt jelenti, hogy szigorú tekintetű emberek ülnek egy sarokban, és sok okosságot találnak ki, hanem elsősorban arra törekszenek, hogy a kutatási témájuknak megfelelően minden jelenségre, felhasználható ismeretanyagra adatokat és megoldásokat találjanak. Fontos és kiemelkedő munkafázisnak tekinthető, amikor ismereteket szerezünk arról, hogy az adott témában a világban a kutatók milyen eredményre jutottak.

Esetünkben arra a megállapításra kellett jutnunk, hogy a világban három fő irányzat, „iskola” jött létre. Az egyes nemzetek kutatói saját elképzeléseiket és kutatómunkájukat ehhez a három fő irányzathoz igazították, és ezeknek az alapoknak a birtokában folytatták munkájukat.

Vállalva a kemény kritikákat, az 1990-es évek környékén azt feltételeztük, hogy a három fő irányzat egyike sem alkalmas arra, hogy a mindennapi orvosdiagnosztikát gazdagítsa. Az akkori feltételezésünk sajnos beigazolódott, mivel a felfoghatatlan erőbefektetések, kutatómunkák, vizsgálati folyamatok ellenére sem valósult meg a medikális thermográfiás infravizsgálatok úgynevezett validálása. Az okokat ismerjük, sajnálatos módon erre senki nem kíváncsi.

A szakirodalmi, gyűjtő- és elméleti munka lezárásával körvonalazódott egy lehetséges új elveken alapuló kutatás beindítása, ám az 1990-es évek elején megfogalmazódott humán infravörös vizsgálatokhoz szükséges műszaki, technikai, elektronikai és számítástechnikai feltételek még nem voltak biztosítva.

A kutatási program kezdeténél három fő elvet kellett figyelembe venni. A hipotézis fontos elemei e szerint:
– Pontosan ismerni kell, hogy mit mérünk.
– Mivel mérünk (megfelelő érzékenység és mérési tartományok).
– Valamint a legnehezebb feladatot jelentő elemzések elvégzése, ami lehetőséget teremthet arra, hogy a mérési értékek információtartalmát megismerhessük, rendezhessük és rendszerbe foglalhassuk, tehát a mérési értékek információtartalma.

A kutatás kezdeti szakaszában gyakorlatilag a három fő terület ismert volt számunkra, valamint megfelelő eszközök sem álltak rendelkezésre. A kutatás kezdeti szakaszában ezt úgy lehetett áthidalni, hogy a komplex mérések, feldolgozások és elemzések helyett csak részterületek kutatásával lehetett foglakozni. A megfogalmazott igények és elvárások az akkori szakemberek számára felfoghatatlanok voltak, és azokat csak futurisztikus elképzelésnek tartották.

Annak a reménye, hogy egy általánosan bevezethető és rendszerbe állítható orvosdiagnosztikai eszköz készüljön infravörös képalkotással – amit csak és kizárólagosan humánvizsgálatokra lehessen használni –, csak 2006-ban körvonalazódott. Ettől az eszköztől azt vártuk, hogy megnyugtató módon képes legyen egy ember anatómiai és fiziológiai összefüggésének feltárására, és képes legyen mintegy elővéleményezésre és az esetleges diszfunkciók feltárására.

A várakozással ellentétben sok technikai hiba merült fel. A gyártó nem tudott elszakadni a thermovíziózás és „hőkamerázás” általános ipari és távérzékelési alkalmazhatóságától, ami azt eredményezte, hogy készült egy újabb thermovíziós kamera, ami össze lett kötve egy számítógéppel. Számos nemzet gyártói készítenek különféle érzékenységű „hőkamerát”, amely távérzékeléssel hőmérsékletet mér.

A baj az ott kezdődik, hogy az emberi test infravörös sugárzása szinte kivétel nélkül hamis hőmérsékleti értékeket mutat (sok esetben 18 C fok pontatlansággal). Ez elméletileg kiküszöbölhető lenne, de a dolgot nehezíti az is – nagyon leegyszerűsítve –, hogy ugyanaz a kórfolyamat az egyik embernél magas, a másiknál alacsony hőmérsékleten zajlik. Tehát a betegségek megjelenési formáját úgy, mint az egyéb képalkotó eljárásoknál, nem lehet standardizálni. A kutatómunka egy szakaszát lezártnak tekinthetjük, ami azt jelenti, hogy elméletileg lehet humán infravörös vizsgálóeszközt elterjeszteni és alkalmazni. Ez adott lehetőséget arra, hogy egy ember kornak, nemnek megfelelő egészségi állapotát fel lehessen térképezni.

Elméletileg elkészült a Somatoinfra® BUHU-1. Pontosítva, ez egy preklinikai egészségi állapot-felvételező infravörös berendezés.

A Somatoinfra® BUHU-1, preklinikai egészségi állapot-felvételező infravörös berendezés bejelentését követően személy szerint nagyon kemény kritikát kaptam a Radiológus Szakmai Kollégiumtól. Meglepő módon azt kell mondanom, hogy a szakmai kollégiumnak nagyon sok megállapításával tökéletesen egyetértek.

A szépséghibája csak az, hogy ezeket a kritikai megjegyzéseket nem nekem kellett volna címezni, hanem azoknak az orvosoknak, akik minimális ismerettel sem rendelkeznek, de kellő magabiztossággal dignosztizálnak férfiból és foltokból (ez az egyik nemzetközi iskola), valamint azoknak az orvosoknak, akik rendíthetetlenül mérik a hőmérsékleti különbségeket, és nem tudják, hogy két egyforma felvételt soha nem lehet készíteni – a pontatlanságról nem is beszélve. Tehát egyetértek a szakmai kollégium határozatával, miszerint a humán thermográfia és a népies elnevezésű „hőkamerázás” nemzetközi megítélése tudománytalan és megtévesztő.

Annak az elvárásnak, hogy klinikai teszteléssel kellene foglakozni, csak akkor lehet megfelelni, ha van egy akkreditált orvostudományi kutatóhely, amely már előtesztelt, stabil, gyártható és forgalomba hozható eszközzel, megfelelő protokoll segítségével végzi a validálást. A műegyetemi kutatócsoport csak és kizárólagosan természettudományi kutatásokkal foglakozik, az eredmények birtokában csak ajánlásokat tehet a felhasználásra.

Egyszerű példákkal értelmezni lehet ezt az állítást. Azoknál a felhasználási lehetőségeknél, ahol már a somatoinfra megnyugtatóan bizonyította, hogy korlátozás nélkül alkalmazható és kellő számú vizsgálat történt, ott az eredmények sem maradtak el.

Két fő területet lehet kiemelni, az egyik a sport, a másik a foglakozás-egészségügy. A két terület hasonlósága a feladatban rejlik, miszerint nem az a cél, hogy betegséget találjunk, hanem az, hogy az aktuális kornak-nemnek megfelelő egészségi állapotot felismerjük, leírjuk, és a folyamatokat adott esetben modellezzük. Tehát nem betegellátás és nem terápia.

Eredményt ott lehetett felmutatni, amikor a humánbiológiai kutatásoknál alkalmazott, teljes mértékben ártalmatlan somatoinfra állapot-felvételezés során megváltozott életfolyamatokat vélelmeztünk, azok anatómiai helyét pontosítottuk, és részletes leírást készítettünk (anatómiai és fiziológiai), tehát nem diagnosztizáltunk. Ilyen esetekben a célzott orvosi vizsgálatok általában visszaigazolták, hogy a vélelmezés, az életfolyamatok leírása megfelelő pontosságú. A leírások ennek megfelelően magas százalékos arányt értek el.

Ez a tény sarkallt minket arra, hogy kutatási szinten foglakozzunk olyan orvosszakmai területen történő alkalmazással, melyeknél az somatoinfra metodika jól alkalmazható. Nem titkolt, hogy az előtanulmányokat meghaladó módon intenzíven kutatjuk a számos orvos szakmai területekre való kiterjesztést. Egyszerű értelmezéssel, pl. a röntgen-diagnosztikával olyan párhuzamot is vonhatunk, hogy mindkettő képalkotó eljárás. Ezért ott sem mindegy, hogy az adott berendezést panoráma fogászati felvételezésre, emlőszűrésre vagy tüdő átvilágításra stb. használják. A példák alapján azt is mondhatjuk, hogy a somatoinfra lehetséges felhasználási és alkalmazási formáit jelenleg még fel sem tudjuk mérni.

A Radiológiai Szakmai Kollégium sok esetben már-már sértő megjegyzései számomra azért is meglepőek, mert csak (ahogy írják) a bulvársajtóból gyűjtötték információikat. Minden esetben, ha megfelelő érdeklődés mutatkozik kutatómunkánk iránt, készségesen mindenről tájékoztatást adunk (adok), vállalva a szakmai kritikákat és észrevételeket. Egy kutatócsoportot nem lehet gyártó vállalkozásnak, sőt kereskedőnek tekinteni. A célunk az, hogy azt, amivel hozzá tudunk járulni az emberek egészségnek megőrzéséhez, vagy egy betegség korai szakaszának felismeréséhez, vagy egy terápiának nyomon követéséhez, át tudjuk adni a megfelelő szakembereknek mindennapi használatra.

A jövőben azt kellene erősíteni, hogy a kutatási eredményekre támaszkodva helyet kapjon a humán infravörös monitorozás a mindennapi orvosi gyakorlatban és az egészség fenntartásban. A széles körben való alkalmazást csak és kizárólagosan a megfelelő tudományos alapokról lehet biztosítani. A kutatási fázisból az alkalmazásra csak akkor lehet áttérni, ha minden feltétel biztosítottá válik: ismerjük a vizsgálatban rejlő lehetőségeket, pontosan tudjuk a vizsgálat „korlátozó tényezőit”, a reprodukálhatóságot, a pontosságot, a megbízhatóságot stb.

A bonyolult feltételrendszerek szigorú szabályait ismerve állítom, hogy a humán infravörös vizsgálatok (Somatoinfra®) elterjesztésének minden feltétele adott. A jövő feladata az volna, hogy megfelelő tudás birtokában, megfelelő berendezések sorozatgyártásával, az oktatás és képzés biztosításával a technológia a mindennapi orvosdiagnosztika részét képezze. Tehát elméletileg az infravörös vizsgálatok elterjesztésére minden feltétel adott, de ez még a világ egyetlen országában sem valósult meg. Az okokat fel kell tárni, és bővíteni kell az ismereteket.

Felvetődött, hogy az infravörös humán-vizsgálatok elterjedése sértheti az orvosdiagnosztikai műszerek előállítóinak, gyártóinak és kereskedőinek gazdasági érdekeit. Az elemzések azt mutatják, hogy ez a feltevés teljesen megalapozatlan és félrevezető. Mint a téma ismerője és mindennapi gyakorlója, állítom, hogy egy speciálisan létrehozott humán infravörös érzékelő helyes felhasználás esetében az élettudományokat kutató szakemberek, orvosok, biológusok számára egy soha nem látott világ tárulna fel, ami nem más, mint az életfolyamatoknak gyorsan változó körforgása.

A fenti gondolatok évtizedek óta fogalmazódnak. Sok esetben, amikor mód és lehetőség volt közzétenni az eredményeket, akkor ez azonnal megtörtént. Sajnos olyan tényekkel is szembe kellett nézni néhány esetben, amikor az elkészített tanulmányt vagy ismertetőt a kiadó nem volt hajlandó közzétenni, olyan megjegyzéssel, hogy akár világrengető anyagot is írhatok, azt akkor sem adják ki. így sok esetben a tudás megmaradt magunknak, és sajnálatosan a szakmai csoportok figyelmét nem tudtuk felívni bizonyos eredményekre.

Elterjedt, hogy aki vásárol egy thermovíziós kamerát, azt összeköti egy számítógéppel, és szép színes képeket állít elő, már birtokába jutott a géppel egy időben a szakmai tudáshoz is.  úgy gondolom, ezeket a fellengzős és tartalom nélküli kijelentéseket a helyükre kell tenni. Ismét az orvosi gyakorlatra kell hivatkoznom.

Mindenki vásárolhat ultrahangos orvosi képalkotó eszközt, sőt akár CT berendezést is, csak a pénztárca szabhat határt. Viszont csak az az orvos használhatja, akinek arra megfelelő képesítése van. Az a belgyógyász, akinek nincs ultrahangos szakmai végzettsége, nem használhat ilyen berendezést a napi orvosi ellátásában, de az is kizárt, hogy olyan radiológus, akinek szinte minden képalkotóra megvan a szakmai képzetsége – azzal a felkiáltással, hogy pontosan tudja, hogy a beteg szerv hol helyezkedik el – még nincs feljogosítva arra, hogy a műtétet is elvégezze a betegen. Sajnos az is előfordul, hogy valakinek berendezése és papírja is van, csak a tudással és a képességekkel van a baj.  Bízom benne, hogy a Radiológiai Szakmai Kollégium kritikáiban ezekre az esetekre gondolt.

összefoglalva: A thermovíziózás, a hőtérkép készítés, de még a Somatoinfra® diagnosztika sem deffinitív orvosdiagnosztikai módszer. Véleményem szerint ezt a hatalmas lépést a somatoinfra vizsgálati módszer, technológia és filozófia képes megtenni. Ehhez úgy tudunk hozzájárulni, hogy folyamatosan bővítjük ismereteinket, egyre több szakemberrel osztjuk meg eredményeinket, orvostudományi kutatásokhoz kapcsolódunk, és ami talán a legfontosabb: töretlenül fenntartjuk együttműködésünket azokkal az orvosokkal, akik értik és támogatják munkánkat.

Itt lezárhatnám az elemző tanulmányt, amiben próbáltam értelmezni a thermovíziózást, a hőtérképezést, a medical infra imaging technológiákat, de nem teszem, mert lehetőségem van arra, hogy egy teljesen új információt tegyek közzé.

A közel húsz éve tartó kutatómunkának megszületett az újabb eredménye. Egy 1997-ben zárult kutatási program leírásában megfogalmazódott az a mérési és adatfeldolgozási technológia, ami végleg elválaszthatná a thermovíziózást és az infrakamerás egyszerű hőmérsékletmérést a somatoinfra technológiától.

Ettől az időtől kezdve nagyon sok szakember kértünk meg arra, hogy végezzen el technikai és számítástechnikai adaptációt. Semmi eredményt nem értünk el, szinte minden számítástechnikus azt mondta, hogy a feladat nem megoldható, illetve ami esetlegesen megvalósult, az inkább csak számítástechnikai játék volt, és nem somatoinfra adathalmaz-feldolgozó rendszer.

Ez év júniusában kapcsolódott a kutatási munkánkhoz egy olyan egészségügyi informatikával foglakozó szakember, aki hasonló technológiát alkalmazott más képalkotó eljárásoknál. A tehetségét és kreativitását az is jellemzi, hogy Svájcban egy orvostechnikai bizottság nagydíjban részesítette munkáját. A feladat mindkettőnk számára nagy kihívást jelentett. A közös munka első fázisában kifejezetten technikai problémák halmazával találtuk magunkat szembe. Egy korábban már tesztelt, de eredményt akkor nem hozó interface és szoftver közbeiktatásával elkészültek az elmúlt évek felvételeiből a demonstrációs anyagok.

Telefonon kaptam az első hírt, hogy a somatoinfra adatfeldolgozásra készített feldolgozási mód meghökkentő eredményt hozott. Sok mindenre számítottam, de amivel 2007. szeptember 21-én szembesültem, az leírhatatlan. Az első feldolgozott képek olyan információgazdagságot mutattak, olyan részleteket tártak fel, amit korábban csak sejteni, illetve csak számolni lehetett.

A korábbi felvételezések nagyon hasonlítottak egy általános hőkamerás képre, amiben ott – volt sok esetben rejtve – az a bizonyos komplex információtartalom, ami egy ember életfolyamataira jellemző. A utófeldolgozások semmiben nem hasonlítanak a „hőfotókhoz”, hanem feltárul előttünk egy ember teste térszerűen, ahol nem az anatómiai képletek, hanem az életfolyamatok teljes bonyolult szövevénye látható, és térszerűen egy sajátos térbeli infraspektroszkópiás képet szemlélhetünk.

A rutinszerűen elvégezhető új infravörös humán alkalmazás lehetőséget teremt arra, hogy a korábban tervezett célfelhasználások kutatási programjait kissé felgyorsuló formában folytassuk. Nagy segítséget jelenthet a jövőben, hogy több ország orvostudományi kutatásával foglakozó intézménye jelezte: lehetőséget teremt arra, hogy a kutatásokat nemzetközi szinten lehessen folytatni.

Szacsky Mihály
palatinus